Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

286. szám. 337 A 190. §-hoz. Azon biró, hatósági vagy közigazgatási hivatalnok vagy községi elöljáró, a ki valakinek törvény'ellenes letartóztatásáról hivatalos tudomással bírván, ezt az illetékes felsőbbségnek azonnal nem jelenti fel, valamint ez utóbbi, ha a feljelentés után a tény megvizsgálását és a kellő intézkedést a feljelentéstől számítandó 48 óránál tovább elhalasztja: szintén a személyes szabadság elleni vétséget követi el, és 1 hónapig terjedhető fogházzal büntetendő. A 191. §-hoz. A jelen fejezet fentebbi szakaszaiban meghatározott szabadságbüntetésen fölül, a törvényellenesen letartóztatott észére, a letartóztatás minden napjáért 5 frttól 10 frtig terjedhető pénzbüntetés is állapítandó meg. Az imitt elősorolt §§-ok, az individuális jog megsértését tárgyazzák. A személyes szabadság fontosságáról s azt ezt sértő cselekmények súlyosságáról, törvényhozók, publicisták, tudósok és laicusok annyit irtak és beszéltek immár hogy nézeteik puszta reproductiója kötetekrf nyúlhatna. — A mit azonban e tárgyban olvastunk és hallottunk, mindaz vógelemezésében alig ;

öbb, mint a mit Helie e rövid exposéban foglal Össze: „A szabadság valamennyi egyéni jogok között a legfontosabb és becsesebb, melynek fenntartása minden emberi társadalomnak főczólj.,. A letartóztatás már magában véve is, s tekintet nélkül következményeire, súlyos büntetés; nu t•'•; megzavarja a családi életet, megbélyegzi az egyén polgári tekintélyét, s kétessé teszi annak e élhetési módját és szerencséjét. Azért a letartóztatási jogot, melyre a gyakorlat és a szokás oly '• égzetes befolyással van, s a melylyel való visszaélés borzasztó lehet: a törvény nem képes olj szigorral meghatározni s gondosan szabályozni, hogy az e körüli garantiák és óvadékok túlságosaknak tekintessenek." Ez tökéletesen áll, de már abban, a mit a nagy tudós mond, benfoglaltatik annak beismerése, hogy az áli-imi czélok s az e végre rendelkezésünkre álló gyarló eszközök nem teszik lehetővé, hogy a leggondosabb és legkíméletesebb törvények, a legkitűnőbb tisztviselők mellett is, egyes esetekben valaki igazságtalanul ne fosztassák meg személyes szabadságától. Ez oly veszély, mondja Montesquieu, melynek a köz érdekében az egyes ki van téve. Hogy miként kevesbíthetek e veszélyek: ez a bűnvádi eljárás ós a rendőri törvények feladata ; az ujabb korban több — és részben czélirányos kísérletek történtek a törvényhozások részéről a „Habeas Corpus

u actának hatályosabbá tételére s a személyjog garantiáinak erősbitésére. A bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat tárgyalása, alkalmat fog nyújtani a mi törvényhozásunknak is, az e kérdésben találkozó két — egyaránt fontos, egyaránt biztosító szempontoknak tüzetes szemügy alá vételére s a közrend, valamint az egyéni szabadság biztosítékainak szerencsés összeegyeztetésére. A mit a jelen törvényjavaslat kimond: ez valódi béltartalmát csak is a bűnvádi eljárásnak megfelelő intézkedéseitől nyeri, a mint az angol „Habeas Oorpus" actais, a bíróságban, az ezt szabályozó törvényekben, s sok tekintetben — a legújabb rendőri törvényekben találja garantiáját. Azzal, hogy például a belga alkotmány 7-ik czikke kimondja: „La liberté individuelle est garantie." „Nul ne peut étre poursuivie, que dans les cas prévus par la loi et dans la forme qui elle préserit." Hors le cas de jlagrant délit nul ne peut étre arrété qui en vertu de Vordonnance raotivée du juge, qui dóit étre signifée au moment de l'arrestátion, ou au plüs tárd dans les vingt BÉPVH. IROMÁNY 1875-78. VII. 0 ';