Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

324 286. szám. alárendelni: ez esetben már nem a szabad egyezés vagy az érdekek jogos megóvása czéljából alakult egyesülés; hanem épen annak ellenkezője — inasok szabadságának erőszakos megtámadása forog fenn, s minthogy a megtámadás nem egy vagy két személy, hanem egy tömeg által követtetik el: ezen utóbbi elem, a közrend elleni merényletté minősiti az erőszakot. Érintetlenül hagyhatjuk a kérdést: vájjon a „hözhéke" vagy pedig a „közrend" tekintessék-e támadás objectumának. A német tudósok egy részénél e kérdés bizonyos históriai becscsel inkább mint fontossággal bir. A „Hausfriedenbruch", a „Landfriedenbruch", a „Landzang", a „Nothigung" régi német források alapján — a közrend megtámadásával szemközt — egy más — átalános alapfogalomra vezettetnek vissza, a miből a doctrina, a cselekményeknek — a „béke" elleni irányzata szerinti csoportosítását vonja le. Beánk nézve e kérdés nem bir jelentőséggel. Az egyedüli ok, mely a németeket az érintett sistematizálásnál és osztályozásnál vezeti: az idők lefolyása alatt elmoclosódott germán történelmi iránynak és eszmének helyreállítása; ez pedig mi reánk nem lehet irányadó, sőt annál inkább is mellőzhető, mert ez nálunk sem dogmaticai, sem históriai értékekkel nem bir, s mert maga az eszme, legmelegebb pártolóinál sem nyert még oly megállapodást -— hogy mint átalános osztályozási szempont, biztos és átható alapot képezhetne. Maga Schütze is azt mondja: .,Mit vollem Eecht hat unser Sír. Gb. einen verwandelten Überrest des altén Landfriedenbruchs den Delicten wieder die öffentliche Ordnung unterstellt." A 171. §-hoz. Ha valamely csoport azon czélból, hogy személyeken vagy dolgokon eröszakot kövessen el. valakinek lakába, üzleti helyiségébe, vagy bekerített birtokába betör, a csoportnak mindenik tagja, a magánosok elleni erőszak büntette miatt 2 évig terjedhető börtönnel büntetendő. A javaslat, a magánosok elleni erőszak bűntettéhez mellőzhetlen föltételül köti: hogy a csoport, azon czélból tört légyen be valakinek lakába, üzleti helyiségébe vagy bekerített birtokába, hogy személyeken vagy dolgokon eröszakot kövessen el; — azt azonban nem állapítja meg a bűntett ismérvéül: hogy már a „csoportulás" is ezen erőszakoskodási szándékkal történjék, valamint nem látta szükségesnek azt sem, hogy a „betöréshez" — mint ezt a legtöbb büntetőtörvénykönyvekben látjuk — a „jogtalan" jelző csatoltassék. Ennek oka az: mert már a betörés, jogi terminológiánkban olyan fogalmat fejez ki, mely a jogtalanságot is magában foglalja. A §. szerint — az erőszakoskodási czélzat nem csak személyekre, de dolgokra is irányulhat,. Az elmélet terén ugyan vita tárgya: vajjűn „dolgok" lehetnek-e egyátalában erőszak tárgyai? Némelyek tagadják, mások állítják, egy harmadik nézet pedig azt tartja, hogy a kérdés absolut határozottsággal nem dönthető el. Tény az, hogy a törvényhozások legújabban is elfogadják a dolgokat, mint az erőszak lehető tárgyait. így p. o. a szász rev. bűnt. tk. 151, a német birod. bűnt. tk. 124. s az osztrák bűnt. tk. jav. 145. §§. Ide sorolhatók a franczia, olasz és belga btkönyvek, valamint az olasz törvényjavaslat is. A jelen javaslat ezen álláspontot foglalta el, s ezt — elméletileg is — azért tartja helyesnek, mert azok, a kik a fölvetett kérdésre „nemmel" felelnek, a psychicai hatályú erőszaknak egyedül azon nemét tartják szem előtt, melyet a legújabb doctrina a „kényszer" megnevezéssel különböztet meg a physicai hatást föltételező erőszaktól, s mely előbbi, az akaratszabadság elleni cselekvényt állapítja meg. Ez értelemben természetes, hogy dolgokon nem lehet erőszakot — helyesebben kényszert — elkövetni. Itt azonban nem erről van szó. A 171. §. esetében nem csupán a „szabad akarat" képezi a cselekmény tárgyát, illetőleg nem a szabad akarat korlátozása