Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

286. szám. 293 i törvény illető helyein meg is történt: de nem lehetséges a 126. §. eseteire nézve. A felségsértés constitutiv eleme mindazonáltal „az erőszak", s a bűntett: az erőszak általi büntettek csoportjába tartozik. Vannak ugyan esetek, melyekben nem phijsicai erö által hajtatik végre a bűntett: hanem a psyhicai erőnek psychicai hatása — vagyis az erőszakkal, való fenyegetés által. A fejedelem szabadságának korlátozása igen is elkövettethetik: egy fegyveres tömeg felállítása által a fejedelem által lakott helyiség előtt, ámbár közvetlenül senki sem ragadta meg a fejedelmet, senki sem tette reá szentségtelen kezét. A 126. §-ban felsorolt esetek azonban természetüknél fogva eröszakot tételeznek fel. Nem tartoznak tehát ide az államellenes tanok hirdetése; az elégületlenség fö!keltésére, az államrendszer vagy a kormányforma felforgatására irányzott szellemi tevékenység. Mennyiben lehet azonban valaki szellemi tevékenység által is részese a felségsértésnek: az az V. Fejezet és a jelen fejezetnek különös rendelkezéseiből állapitandó meg. A 125. §-hoz. A felségsértés bűntettét követi el: 1. a ki a királyt meggyilkolja; vagy szándékosan megöli; ' 2. a ki a király testi épségét megsérti, vagy azt az uralkodásra képtelenné teszi; 3. a ki a királyt az ellenség hatalmába adja, vagy az uralkodásnak gyakorlatában, vagy személyes szabadságában erőszakkal akadályozza; 4. a ki a fentebbi három pontban meghatározott valamelyik cselekmény véghezvitelét megkísérli: „meggyilkolja vagy szándékosan megöli." A törvényjavaslat megkülönböztetvén a premeditált emberölést (2G6.) a szándékos, de nem premeditált emberöléstől (267. §.): a felségsértés első esetét mindkét bűntettre ki kellé terjesztenie. v Habár erkölcsi szempontból külön gradualás alá esik a premeditált, és a nem premeditált de szándékos emberölés: e különbség a háttérbe szorul szemközt azon gonoszsággal, a mely a király élete elleni merényletben nyilvánul. „a ki á király testi épségét megsérti" Ez megfelel a 290. §-ban körülirt cselekményeknek. A testi épség megsértetik a súlyos, mint a nem súlyos testi sértés által. Az eredmény minősége: a felségsértésre nézve nem tesz különbséget. A reinjuria a 290. §. szerint sem képez testi sértést: ezen eset tehát, a 125. §. 2. pontjának fogalmazása által ki van zárva a felségsértés esetei közül ós külön büntettet képez. Más kérdés azonban az: hogy a bántalmazás, a melyről a II. fejezet 137. §. szól: a testi épség megsértésének kísérletét kópezi-e? A megoldás a dolus minőségében találtatik; ha ez a testi sértésre volt irányozva: ez esetben a bántalmazás nem a 137. .§. szerint, hanem a 125, §. 4. pontjának rendelkezésénél fogva mint felségsértés kísérlete, a 127. § rendelkezése szerint fog büntettetni. „vagy az uralkodásra képtelenné teszi." Ezen eset tulajdonkópen bennfoglaltatok vagy a testi épség megsértésében, vagy a 125. §. 3. pontjában. A testi sértés — mint „violatio corporis et crimen laesae sanitatis" a 290. §. világos kitétele szerint magában foglalja azon esetet is, ha valaki vagy bizonyos szerek beadása által, vagy , másképen, de mindenesetre dolose elmetehetségótől megfosztatik; minthogy ez kétségtelenül egészségétől fosztja meg az illetőt. Ha tehát ily bűnös merénylet által a király tétetik képtelenné az uralkodásra: a cselekmény felségsértósnek lenne minősitendő már az előbbi ismérv következtében