Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

292 286. szám. A 1.25. § 1., 2., 3. pontjainak eseteiben oly büntetendő cselekményekről van szó, melyek eltekintve a személytől, a ki ellen közvetlenül elkövettetnek, ismérvei szerint a törvényjavaslatban meg vannak határozva. Ezen esetek mindegyikére nézve megmondja a törvény: hogy mely cselekvések által követhetők el. A gyilkosság; az emberölés; a testi sértés; a személyes szabadságnak korlátozása; ismert fogalmak a törvény szerint. Ha e büntettek vagy vétségek a király felséges személye ellen követtetnek el; a cselekmény in matéria nem változik: csupán más szempont alá jut, és más büntetéssel büntettetik. Ha tehát ezekre nézve kimondatik: hogy a kisérlet is ugy büntettetik, mint a bevégzett bűntett: ezzel minden világos, minden határozott; ez esetben egy — a törvényben előre megállapított és ismérvei szerint megjelölt eszme áll előttünk. E cselekményekre nézve lehet tehát igen egyszerűen azt mondani: hogy elkövetetthetnek a kisérlet által is. Nem ugy áll a dolog a 126. §. eseteit illetőleg. Melyek azon cselekvések, a melyek által egyike vagy másika az itt felsorolt tetteknek elkövethető: azt senki sem határozhatja meg. Kimerithetlenek a cselekvések alakulásai és módozatai, melyek által a forradalom elkövethető, vagy melyek az ország területének elszakitását eszközölhetik. A 126. §. eseteit illetőleg tehát, csakis a cselekvések irányát lehet megjelölni. Nem lévén meghatározható a formaszerü tett, mely a bűntett ismérvét, vagy azon tettek, melyek együtt vagy külön a bűntettnek tényező elemeit képezik: az egész szakasz szövegezésénél más alakot kellé választani, mint a 125. §-nál. De az alaknak olyannak kell lenni: hogy tekintve a bűntett veszélyességét, átfoglalja ugyan a kisérletet: mindazonáltal a vonal tovább ne terjedjen, mint a kísérletnek a 64. §. szerinti fogalma. Ha egyszerűen az mondatik: a „felségsértés bűntettét képezi azon cselekmény is, mely arra van irányozva." Ez átfoglalná ugyan a bevégzett büntetteti és a kisérletet is: de átfoglalná egyszersmind valamennyi előkészületi cselekményt; sőt átfoglalná a felségsértésre irányzott egyszerű, titkos, bár az első fel említéskor a felszólított által visszautasított, és igg teljesen és minden eredmény nélkül maradt puszta felhívást is. Mert hiszen a felszólítás is cselekmény, ós iránya: a felségsértés elkövetése volt. Korlátozni kellett tehát a felségsértés elkövetésére irányzott cselekvések e helytelen kiterjedését akként: hogy a szakasz hatálya, csak is a büntetendő kísérletnél vegye kezdetét. Ez eléretett ezen határozónak „közvetlenül" beszúrásával. Ez által az egész szakasz azon értelmet nyeri, hogy hatálya, csak azon cselekményeknél kezdődik, melyek közvetlenül maga a bűntett elkövetésére vannak irányozva; vagyis: a melyek által a bűntett véghezvitele megkezdetett. Minthogy pedig a bűntett "véghezvitelét megkezdő cselekmény képezi a 64. §. szerint a kisérlet külső tényelemét: e szerint az öszhangzást a 125. és 126. §§. között az utóbbiban használt ezen határozó „közvetlenül" állítja helyre. Ez által nyer a szakasz — a fogalomnak megfelelő — a kisérletet, az előkészületi cselekmények kiszorításával — kifejező szövegezést. Ezen alakban fejezi ki a szakasz azt: hogy a 126. §. eseteiben is egyedül a bevégzett cselekmény és a kísérlet állapítják

7 meg a felségsértés tényálladékát. A mondottak megfejtik: hogy a „közvetlenül" határozó nem alkalmaztathatott a 125. §-ban; és hogy azt okvetlenül használni kellett a 126. §-ban. A felségsértő cselekedetek. , Hogy itt nem soroltatnak elő az egyes cselekedetek, melyek által a felségsértés esetei letrejőnek: arra nézve már fentebb nyilatkoztunk. A 125. §. eseteire nézve ez lehetséges; sőt a