Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.
Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.
286. szám. 285 törvényeibe. A L. 5. Cod. ad Legem Juliam majestatis IX. 8. mondja: Eadem enim severíiaíe voluntatem sceleris, quarn effectum puniri jura voluerunt. Cato azzal igazolja a római jognak e szabályát: hogy ellenkező esetben, a legiszonyatosabb bűntett büntetlenül maradna ; mert a bevégzett — a sikerült lázadás elvonja annak szereplőit a büntetés elől. n Hoc nisi provideris, ve accidot, si evenit, frustra judicia implores." A németekhez korán talált bemenetet a római jog. A német császárok a római császárok utódainak tekintvén magukat: a Lex Júlia de majestate, már a Bulla aurea által elfogadtatott; és VII. Henriknek 1313-ban kiadott úgynevezett „Extravagáns Edictum"- ában, a római jog alapján — világosan kimondatott: „omnes et singuli sünt rebelles et infideles nostri et imperii, qui quomodocunque publice vei occulte contra nostrum honorem infidelitídis vei rebellionis opera faciunt, et in nostram imperii prosperitatem aliquid machinantur." Kétségtelen, hogy ezen „aliquid machinantur'; a kisérletet is — még pedig annak legtágabb kiterjedésében átfoglalta. v A múlt század végével Kleinschrad megtámadta azon elvet, mely szerint a felségárulás kísérlete megállapítja a felségsértés bűntettét, s azóta a kérdés a közönséges német büntetőjog szempontjából sokak által taglaltatott. Zachariae 1838-ban újra bírálat alá vévén ezen — már előbb Feuerbach és Mittermaier által is elemzett tant, azon eredményre jutott: hogy a határok mindenesetre szűkebbre vonandók. De e vonal meghúzásánál — a nagynevű tudós, elvi álláspontja daczára, vagy talán épen ennek nyomán, ingataggá válik, s fejtegetéseinek eredménye gyanánt csak annyit lehet következtetnünk: hogy az előkészületi cselekmények kihagyandók . a bevégzett büntettél egyenlően büntetendő Hochverrath fogalmából. A nevezett tudósnak következő szavai alig engednek más magyarázatot: „so werden wir zur Vollendung des Verbrechens des Hochverrathes wenigstens 'so viel verlangen müssen, dass durch einen nicht blos vorbereiteten, sondern wirklich unternommenen Angriff, welcher unmittelbar, oder mittelbar gegen einen der wesentlichen Gregenstánde des Hochverraths gerichtet war, cin objectiv erkennbar gewordener Bruch der Unterthantreue vorliegt." Ugyanezen eszme resultál azon cselekmények elősorolásából is, melyeket Zachariae — a fentebb kiemelt elvi álláspontjából kifolyólag, a bevégzett felségárulás bűntettének fogalmából kiveendőknek tart. Dazu gehört namentlich — das hochverrlitherische Complott, oder die VerschwÖrung, die Anschaffung von Waffenvorrathev, das Werben der zur Ausführung erforderlichen Mannschaft, mag nun die Absicht auf Umsturz der Verfassung, oder Ermordung oder Entthronung des Regenten gerichtet sein." Látni való — hogy mindezen itt elősorolt cselekvések, még nem képeznek fogalomszerüleg kisérletet, hanem csakis előkészületi cselekvéseket, melyek által a bűntett még nem kiséreltetik meg. Mint vitátlanul álló tényt fogadhatjuk el: hogy valamennyi német büntető-törvénykönyv a Hochverrath kísérletét, a bevégzett büntettél eg,yenlően büntette : a vita csupán az 1851-ik évben hatályba lépett porosz bünteiőtörvénykönyv 62. §. és az ennek alapján elfogadott német-birodalmi btk. 82. %-ára nézve áll fenn. E törvényekre s az ezek alapján fennálló nézeteltérésekre — saját törvényjavaslatunk szempontjából szükséges lesz még visszatérnünk. Igen tanulságos, a mint a kérdéses bűntettre vonatkozólag, a franczia törvényeket és törvényhozást illetőleg — a franczia büntető jogtudomány leghivatottabb és kétségtelenül szabadelvű irója Helie mond : „A franczia törvényhozás — mondja a szerző — intézkedéseinek legnagyobb részét innen (a római törvényekből) vette át. „Minden vállalkozás (toute entreprise) a király személye, gyermeke, vagy a közügy (chose publique) ellen: a felségsértés bűntettét képezte. Az egyszerű — bármely tettel nyilvánított akarat elég volt, hogy e büntettet megállapítsa."