Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.
Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.
284 286. szám. éri: világosan mutatják, hogy e kapcsolat már az 1848-M törvényhozás által is állami jogrendünk olg lényeges alkatrészének ismertetett el, melyet a többi alkatrészekkel egyenlő büntetőjogi oltalom illet. Ezen — államrendszerünk természetéből folyó eszme nyer ujabb kifejezést a jelen törvényjavaslat 126. %. 2. és 3. pontjaiban, valamint a 140., 142., 143. §§-ban, és a 150. §. 2) pontjában, ugy szintén a törvényjavaslat több — megfelelő helyén. Mindenütt, hol hasonló — a törvényes kapcsolatot oltalmazó, intézkedések tartalniaztatnak: csakis sanctió czéloztatik adatni a létező jogrendnek s rendszeres viszonylatba hozatnak a közjog tételei, a büntető-törvényekkel. Az emiitett intézkedések szükségszerű folyományai államjogunknak, ezek nélkül állami rendszerünk oltalma nem lenne teljes. A felségsértés kísérlete. A tulajdonképéni rendszer szerint, az J^'ectum meghatározása után, az alany, a dolus és a külcselekmény megjelölését, bírálatát s a töivéiiyjavaslat ebbeli felfogásának és intézkedéseinek indokolását kellene előadni. De egy törvényjavaslat indokolása nem karolhatja fel az összes kérdéseket s nem terjedhet ki mindannak fejtegetésére ós igazolására, a mi a szövegnek ugy szólván hátterét képezi. A szóban forgó bűntetteknek egy különös sajátsága mindazonáltal nem hallgatható el. A felségsértés ós a hűtlenség különösen abban különböznek minden más büntetendő cselekménytől: hogy ezeknél már a kísérlet is a bevégzett bűntett tényálladékát állapítja meg s hogy ennélfogva e büntettek megkísérlése esetén nem alkalmaztatik azon átalános szabály, mely a kísérletet enyhébben rendeli büntettetni, mint a bevégzett büntettet. Az emiitett bűntetteknek ezen sajátsága átalános; el van fogadva mindenütt s századokon át változatlanul vonul keresztül — az egész Európa büntető jogrendszerén. Hazánkban már Szt. István II. Decr. 51-ik fejezete világosan kimondotta ezt, egyenlően rendelvén büntettetni azt, a ki a király vagy az ország ellen szövetkezett, azzal, a ki: „conspirare aliquid tentaverit, aut tentanti scienter consenserit." Kittonich szerint a hűtlenség bűntettét megállapítja: „vei sola intentio, si percepta jam aliqua intermedia sive externa signa ad conspirandum contra Eegem cuntinuata fuerit ; aut sola voluntas conspirandi, si externo constiterit actu, etiam si effectus secutus non fuerit, ipse tamsn talis affectus criminalis est, et tam captivari quam hac poena puniri possint ejusmodi Machinatores." Vuchetich a perduelliot illetőleg megkülönbözteti ugyan a befejezett és a megkisórlett büntettet, de ezen megkülönböztetés csak a fogalom tüzetes meghatározása szempontjából történik; a büntetést illetőleg ő szerinte sincs jelentősége e külömbségnek: „nulla profecto legislatio — ezek Vuchetich szavai — injustitiae aut crudelitatis dammari potest, si conatum delinquendi in hoc crimine pari poena cum delicto consummato afficiat." Ha ehhez hozzávétetik, hogy régi gyakorlatunk szerint a kísérlet fogalma sokkal jtágabb volt, s átfoglalta 'az előkészületi cselekményeket is; és különösen az, ha a „conjuratio, projecta, litterae deliberationes" ide vétetnek: ebből nem csupán az válik kétségtelenné, hogy a felségsértés kísérlete ugyanazon büntetéssel büntettetett, mint a bevégzett felségsértés; hanem az is: hogy ugyanezen büntetés alá estek azon cselekmények is, melyek a helyes fogalom-meghatározás szerint, ma kísérletnek sem tekintetnek, s melyek vagy mint előkészületi cselekmények, vagy pedig mint az akaratnak — a büntettet megkezdő minden materialis cselekvés nélküli egyszerű nyilvánításai — például a „projecta, literae deliberationes 1 ' — sokkal enyhébben, vagy épen nem büntettetnek. Azon fölötte tág kiterjesztés nem volt kizárólagos sajátsága hazai törvényeinknek; a mint tudjuk: közös hibája volt ez Európa valamennyi régibb törvényhozásának, a melytől csak igen. nehezen lehetett az ujabb korban is' megtisztítani a büntető-törvénykönyveket; sőt Anglia még 1842-ben, tehát napjainkban hozott felségsértési törvényében a kísérletnek az eddiginél is tágabb meghatározását állapította meg. A szabály, a melyről szó van — a római törvényekből ment át Európa valamenynyi
