Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

286. szám. 281 286. izám* Jegyzet. A törvényjavaslatot magát lásd az Iromány II. kötetének 169-ik lapján 57. szám alatt. „ Az indokolás l-sö részét lásd az Irományok V-ik kötetének 137. lapján 200. szám alatt. A magyar Mitelörájlijiyv a intettéiről és a vétségeiről. íz. A második rész indokai. Második rész. I. FEJEZET. A felségsértés. Az állam, illetőleg ennek lényeges alkatrészei megtámadására irányzott bűntetteknek, és ezek büntetésének meghatározásánál, fennálló törvényeinket nem lehetett alapul elfogadni. Ezen törvények Szt. István királyunk idejében keletkezvén, s egymástól igen távoleső időközökben, gyakran egy felmerült eset szempontjából bővíttetvén: annyira magukon viselik származásuk jellegét, hogy ezek alapján — a mai felfogásnak megfelelő törvény nem állapitható nleg. Eltekintve attól, hogy a crimen laesae majestati& és nóta infidelitatis közötti jellemző különbséget mai napig sem vagyunk képesek törvényeinkből kimagyarázni, ezen — már magában is súlyos körülményhez hozzájárul az is: hogy annyi, ós olynemü cselekmények is foglaltattak e két bűntett tényálladékai közé, melyek vagy épen nem tartoznak oda, vagy csakis • az alapeszmének nem igazolható kitágítása folytán lennének azok keretébe beszoríthatok. E tekintetben nemcsak megváltozott, hanem meg is tisztult a régi alapfelfogás; s a német eredetű „infidelitas" eszméjének elejtésével, mindkét bűntett fogalma a régitől egészen eltérő elvi alapokra fektettetett; sőt több állam büntető törvényeiben, az alapeszme megváltoztatása folytán, a régi elnevezések is mellőztettek. Ezen megváltozott, megtisztult alapfelfogást kellett elfogadni a jelen törvényjavaslat ide vonatkozó rendelkezéseinek megállapításánál, s ennek irányzata szerint, és az ez által vont szoros határok közé szorítani mind a felségsértés, mind a hűtlenség bűntettének meghatározását és eseteit. De egyszersmind szükséges volt: az e két bűntett közötti válaszvonalt is biztos és világosan felismerhető határ által megjelölni. Nem minden — az állam és annak habár leglényegesebb alkatrészei elleni támadás képezhet felségsértést vagy hűtlenséget; és nem minden merénylet, mely az uralkodó, vagy az állam méltósága, vagy joga ellen intéztetik, foglalható az állam elleni legsúlyosabb bűntett fogalma alá. Mindenekelőtt meg kell tehát határozni az alapeszmét, melyből a törvény kiindul, s ha ez helyes: csak ez esetben lehet az ezen alapeszmének megfelelő egyes cselekményeket, de ezeket kivétel nélkül és teljesen kell is felségsértésnek, illetőleg hűtlenségnek nyilvánítani. Mindazonáltal ez esetben sem szabad, s nem igazságos minden ide tartozó büntettet ugyanazon büntetéssel büntettetni, mert a fokozatosság itt sem mellőzhető az igazság elvének KÉPVH. IROMÁNY. 1876-78. VII. 36