Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-279. Törvényjavaslat a véderőhöz tartozó személyeknek, valamint a közhatósági tisztviselőknek, lelkészeknek, tanitóknak s a közhatósági szolgáknak, továbbá a gőzmozdonyu vasutak hivatalnokainak fizetéseire, nyugdijaira s egyéb illetékeikre vezetendő végrehajtás korlátozásáról

266 279. szám. Melléklet a '379. szánni irományhoz. Indokolás. Miután a jelen törvényjavaslat az 1868. évi LIV. t.-cz. 399. §-ának megbővitését képezi, először is szükségesnek találom annak felemlitését, hogy a polgári törvénykezési rendtartást szabályozó ezen t.-cz. imént emiitett §-a, habár ez csak a köztisztviselők, tanárok és lelkészek pénzbeli fizetéseire és nyugdijaira vonatkozik — mindazonáltal a később kifejtett gyakorlatban a fegyveres erő tettleges állományú tisztjeire és tisztviselőire, valamint ezeknek özvegyeire is alkalmaztatott. Tekintve, hogy a hadsereg, hadi tengerészet és honvédség tisztjei és tisztviselőik fizetési mérve azon elvre állapíttatott, hogy az érintettek az államnak tett szolgálataikért dijaztatván, ez által hivatásuknak betöltésére, napi szükségleteik fedezése által képesittessenek, — nem pedig hogy az állam pénztárából állami közszolgálatért húzott javadalom hitelezők magán követeléseinek szolgáljon biztosítékul, tekintve továbbá: hogy ha a sorhadi és honvéd-tisztnek és hivatalnoknak fizetése a jelen pénz- és létviszonyoknak megfelelő mórven fölül vétetik zár alá: ez által az állam nagyobb erkölcsi veszteséget szenved, mint a hitelező anyagilag károsodik — mivel az ily helyzetbe jutott tiszt vagy tisztviselő sem szolgálati kötelességének kellőleg igen gyakorta eleget nem tehet, sem pedig állásától igényelt tekintélyét fenn nem tarthatja; tekintve: hogy a hadseregbeli (had-tengerészeti) és honvédtiszt ós hivatalnok a nagyobb költséggel járó szabályszerű egyenruhát nemcsak szolgálati működése közben minden alkalommal viselni köteles, hanem a tiszt még azon kivül társadalmi érintkezéseiben és nyilvános helyen ezen aránylag költséges és éppen legdrágább s a honvédséget illetőleg nemzeties jelleget megadó díszeiben (zsinorzatában stb.) igen hamar romlandó ruházatában tartozik megjelenni, tekintve: hogy bármily tiszt vagy tisztviselő a jelen viszonyok közt évi 300 frtnyi fizetéssel meg nem élhet s igy az állásához mért tekintélyt sem alárendeltjei iránt, sem átalában fenn nem tarthatván, hivatásának meg nem felelhet; tekintve végül hogy a tettleges állományú tiszt ós hivatalnok, állásánál fogva minden más mellékkeresettől ki van zárva, mindezen indokok elég nyomósak arra nézve, hogy belőlük az idézett törvény fönnirt §-át illetőleg az általam ajánlott értelemben leendő kiegészítésnek szükségessége annál is inkább kitűnjék, miután azon törvény a katonai tiszteket határozottan meg sem nevezi. Ezekhez járul még két, szintén figyelmet érdemlő körülmény, és pedig először a közös hadsereg ós haditengerészet tisztjei és tisztviselőire nézve azon visszás helyzet, hogy míg — az ezek ellen fölmerülő követeléseknél a honi biróságok — természetesen csakis hazai törvények alapján ítélhetvén, fizetéseik lezárolására a honvéd tisztekéivel egyformán, szintén az 1868. évi LIV. t.-cz. 399. §-át alkalmazták, addig az Ítélet végrehajtására illetékes katonai közegek, a hadseregre nézve már régebben érvényben álló,- tehát ő reájuk kötelező szabályzatra hivatkozva — mely a sorhadi és tengerészeti tisztek és hivatalnokok fizetésének csak egy harmadát nyilatkoztatja ki lefoglalhatónak a bírói lezárulásokat csakis ily korlátok közt teljesítették és teljesitik. E különböző alapokból való kiindulás, egymástól eltérő felfogást és intézkedést eredményezvén, már maga e bizonytalanság megszüntetése és a lehető kölcsönös félremagyarázások és neíaláni kellemetlen súrlódások elhárítása tekintetéből is szükséges törvényileg határozottan intézkedni.