Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-279. Törvényjavaslat a véderőhöz tartozó személyeknek, valamint a közhatósági tisztviselőknek, lelkészeknek, tanitóknak s a közhatósági szolgáknak, továbbá a gőzmozdonyu vasutak hivatalnokainak fizetéseire, nyugdijaira s egyéb illetékeikre vezetendő végrehajtás korlátozásáról

279. szám. 267 A másik körülmény kiválólag a honvédtiszti karnak egyik méltányos, tekintetet érdemlő alkatrészét: t. i. az abban tényleges alkalmazást nyert nagy számú 1848—49-iki honvédtiszteket illeti. Ezek nagy része ugyanis agy szólván két évtizedig megfelelő alkalmazás nélkül kénytelenittetvén élni: sokan közülök alegigyekezőbb takarékosság mellett is eladósodtak s most, midőn hazájuknak honvéd-szolgálatban újból fölszentelték magukat: az emiitett sanyarú múltból származó követelések tétetvén ellenük, az idézett t. ez. alapján elrendelt lefoglalások folytán oly sajnos helyzetbe jutnak, hogy törvényes orvoslat nélkül a honvédséget — az intézmény kárára előbb-utóbb odahagyni lennének kényszerülve, Ezek íme azon indokok, melyek az 1868. évi LIV. t ez. 399. §. megbővitésének szükségét igazolják. Áttérvén a jelen törvényjavaslat egyes tételeire, ezeket következőkben indokolom. Az 1. §. 2-ik bekezdésében átalános elvül felállíttatván hogy a tiszt és katonai, illetőleg honvéd hivatalnok fizetésének — mely alatt a várakozási illeték is értetik, — miután az utóbbiban részesülő a tettleges állományhoz tartozik, ós melyhez a személyes (működési) és korpótdijak is számittatnak, csak egy harmada foglalható le; mi által a nagyobb fizetésben részesülőnek, nagyobb rangja és korához mérten a magasabb fizetés aránylag biztosítva marad; azon czélból pedig, hogy a kisebb fizetést élVező tettleges állományú egyén rangjához mérten megélhessen, még azon megszorítás tétetett hozzá, hogy a marasztaltnak 600 frt mindig álljon szabad rendelkezésére. A 3-ik bekezdésben a lakbér csakis a lakbér fejében lefoglalhatónak határoztatik, mely határozvány abban leli indokolását, hogy a lakás oly szükséges valami, mely nélkül a tiszt vagy hivatalnok szolgálatát sem teljesíthetné, * hogy annak lefoglalhatósága azok irányában különböző és pedig előnyösebb eljárást megállapítaná, kik természetbeni lakás élvezetében vannak. Miután pedig a lakbér a lakás megfizetésére van szánva, azt a lakbér nem fizetése esetében lefoglalhatónak kellett jelezni. A többi a tényleges szolgálattal járó egyéb illetmények, melyeknek különös rendeltetésük van (utazási költségek fedezése, irodai szerek beszerzése, a lovaknak épen tartása stb.) már természetüknél fogva lefoglalás alá nem eshetők levén, minden kétely elhárítása ezóljából az itt határozottan kimondatott. A 4. bekezdésben a nyugdíjban álló személyekre nézve a marasztaltnak szabad rendelkezésére álló összeg 350 frttal lett megállapítva, mert ilyen egyénnél nem csak az egyenruházat viselése és a képviseltetés kötelezettsége elesik, hanem még azon kivül mellékkeresettől sínesen elzárva. Miután továbbá az 1875. évi LI. t. ez. 23. és 24. §§ szerint nyugalmazott katonai egyének nyugdijuk helyett annak két évi összegének megfelelő végkielégítést kívánhatnak, vagy pedig katonai rangjuk elvesztése esetében a nekik különben járó nyugdijat kegydij gyanánt is nyerhetnék, csak méltányosnak és következetesnek mondható, hogy ezen összegnek lefoglalhatóságára nézve, ezen §. 5. bekezdésében, ugyanazon elv lett kimondva, mint a nyugdijat illetőleg. A 6. bekezdésben kimondatott, hogy a rokkantak ellátási, a sebesültek pót- ós a vitézségi érmek után járó dijakra, az elhunyt katonai személy családjának halálozási évnegyed czimén kiutalt illetményre vagy végkielégítési összegre s az özvegynek vagy gyermekeinek férje, illetőleg atyjuk érdemeiért adományozott illetményekre végrehajtást vezetni nem lehet, mely határozvány az által indokolható, hogy ezen különben is csekélyebb dijak különös, az állam érdekében tett fontos katonai szolgálatok, miatt lettek engedményezve, és hogy azoknak végrehajtás alóli kimondása a katonában a bátorság erényét csak fokozni képes, ha azon gondolat öntudatában rohan a veszélybe, hogy megsebesittetése vagy halála esetében saját, illetőleg családja anyagi léte legalább némileg biztosítva marad. 34*