Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.
Irományszámok - 1875-278. Törvényjavaslat a békebiróságról
258 278. szám. iránti általános kötelesség eszméje nálunk még nem vert, oly mély gyökeret, az értelmi fejlettség még nem annyira közös .sajátja a polgároknak, mint a mennyire e tényezők Európa más czivilisált államainak s főleg Angolországnak lakosaiban feltalálhatók. A javaslat azon intézkedései azonban, hogy a megszabott kellékekkel biró egyének a főispán által a békebirói tiszt elvállalására felszóllittatnak, hogy a felszóllitott nyilatkozni tartozik, hogy a nem nyilatkozók ellen 200 frtig terjedhető pénzbírság szabható ki, hogy a felszóllitottak nyilatkozatai a törvényhatóság közgyűlése előtt felolvastatnak s ez által a békebirói tiszt elvállalásának nem alapos indokból való megtagadása köztudomásúvá s a megtagadóra nézve e körülmény szégyenitővé válik: ezen intézkedések mindmegannyi lépéseket képeznek azon megvalósítandó czél felé, hogy a békebirói tiszt gyakorlása hazánkban is legalább erkölcsileg kötelezővé tétessék. II. Általánosan tudva van, hogy a polgári peres eljárásra vonatkozó 1868 : LIV. törvényczikkben szabályozott községi bíráskodás és a sommás eljárás a várt üdvös hatást nem eredményezték. A községi biráskodás nem felelt meg a hozzá kötött várakozásnak, mert egyrészről a községi bíróság hatásköre és illetősége csakis az ugyanazon községben lakó feleknek 30 frt értéket meg nem haladó személyes kereseteire terjedt ki s mert más részről mint egyeztető békebiró működvén. - az esetben, ha a panaszlott fél meg nem jelent vagy ha a felek ki nem egyezkedtek vagy ha a községi bíráskodásnak a megidézett fél magát alá nem vetette — a hozzá utalt ügyekben el nem járhatott s ekként azon czél, hogy a jelzett csekélyebb értékű perek a rendes bíróság elé ne vitessenek, el nem éretett; — ez intézmény a jogszolgáltatásra nézve előnyösnek nem mutatkozott; sőt az által, hogy az említett keresetek a rendes biró által csak akkor fogadtattak el, ha azon körülmény, hogy a kereset a községi bíróság által el nem biráltathatott •— kimutattatott, — a jogkereső közönségre hátrányosnak bizonyult, a mennyiben a fél keresetének a rendes biró előtt való megindithatása végett előbb egy sikertelen eljárás keresztülvitelére kénytelenitetett. Nem vezetett a várt eredményhez a sommás eljárás sem, mert az ipar és kereskedelem emelkedésével, a forgalom növekedésével a [terek száma is növekedvén, — a sommás eljárás szerint bíráskodó királyi járásbíróságok, a reájuk fordított pénz- és idővel legnagyobb részt arányban nem álló perekkel tulhalmoztattak, — minek folytán a sommás eljárás alá tartozó pereknek az eddig létező királyi járásbíróságok által s jelen szervezetük mellett való gyors elintézése lehetetlenné vált, — és a szerzett tapasztalatok szerint a királyi járásbíróságoknál a hátralékok rendkívül felszaporodtak. Tarthatatlan volt az eddigi állapot az okból is, mert perrendtartásunk szabványai mellett a legvilágosabb természetű és a legcsekélyebb tárgyú keresetek az ország legfőbb bíróságához a legfőbb itélőszékhez felebbeztethetvén s ezen fölül külön semmiségi panasznak, ugy közbenszóló végzések, mint a végitélet ellenében helye lévén, — a felső és legfelsőbb bíróságok ezen ügyek által teljesen elárasztattak, másrészt pedig a legegyszerűbb keresetek végelintézése tetemes időre megakadályoztathatott. B bajokon segíteni, — a csekélyebb fontosságú peres ügyeknek természetük által megkívánt gyorsasággal való ellátása iránt intézkedni: égető szükséggé vált. A baj megszüntethető volna, ha a kir. járásbíróságok száma oly módon szaporittatnék, hogy minden 25000 lakossal biró területre egy királyi járásbíróság szerveztetnék vagy ha a most fennálló királyi járásbíróságoknak ugy bírói mint kezelő személyzete tetemesen megnaeyobbittatnék. A létező baj orvoslására azonban az államnak jelen pénzügyi viszonyai következtében az említett eszközök egyike sem alkalmazható s a baj megszüntetésére nézve nem maiad más hátra,
