Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása

200. szám. 189 világ büntetőtörvényei: minimum és maximum között határozzák meg a szabadságbüntetések arbitrálását. Csak egy törvénykönyvet szükséges még megemliteni, mert erre vonatkozólag hazánk egyik legjelesebb férfla tévedésben volt. Ez a genfi büntetőtörvénykönyv, melyről az íratott: hogy Genf, Dumontnak, Bentham barátjának ajánlatára a határozatlan büntetési tételeket fogadta el, tehát a minimumot elmellőzte. Ez nem felel meg a tényállásnak. Első Napóleon bukása után ugyanis, ideiglenesen fenntartattak Grenf ben a franozia törvénykönyvek s a legsürgősebb, mert a megváltozott politikai viszonyokkal a legszorosabb összefüggésben állott változás, egy uj bírósági szervezet létrehozatala által léptettetett életbe. Ezután 1816-ban módosíttattak a franozia büntetőtörvénykönyv némely intézkedései, melyek közt a leglényegesebb volt a correctionalis és a rendőri büntetések minimumainak eltörlése. De ez csak a vétségekre ós a rendőri kihágásokra vonatkozott; a bűntettekre nézve azonban érintetlenül hagyattak a franczia büntetőtörvénykönyv tételei, a minimumokkal ós maximumokkal együtt. 1817-ben az államtanács uj büntetőtörvénykönyv kidolgozása végett egy bizottságot nevezett ki, melynek legnevezetesebb tagja, úgyszólván szelleme volt Dumont, Bentham munkáinak kitűnő fordítója és értelmezője. E bizottság 1829-ben bevégzó munkálatát s az általa clkészitett törvényjavaslat, Dumont tollából származott indokaival együtt sajtó utján közzététetett; azonban távol attól, hogy e bizottság eltörülte volna a minimumokat, épen ellenkezőleg azon esetekre nézve is megállapította a büntetések legmagasabb és legalacsonyabb mértókét, a melyekben a minimum 1816-ban eltörültetett. Dumont tehát egyátalán nem tartotta szükségtelennek vagy helytelennek a viszonylag határozott büntetések rendszerét, hanem ellenkezőleg, ő indítványozta azt helyreállítani azon esetekben is, melyekben cl Z, clZ előbbi törvényhozás által eltöröltetett. Dumont munkája nem vált törvénynyé; a doctrinalis methodus, mely e jeles munkának árnyoldalát képezi, nem volt képes azt népszerűvé tenni. A genfi cantonban ez okból mai napig is, eltekintve némely speciális törvénytől és egyes novelláktól, az 1810-ik évi franczia Oode pénal van hatályban. A büntetések legcsekélyebb mértékének eltörlése szempontjából tehát Genfre, mint példára nem lehet hivatkozni. Eltekintve ugyanis attól, hogy a minden tekintetben kitűnő kis canton, melynek Bellotja a polgári, Dumontja pedig a büntető-törvényhozás terén joggal számittatnak Európa első nevezetességei közé, nincs képesítve azon • mintatörvénykönyv létrehozatalára, mely szemközt a világ első rendű államainak törvénykönyveivel, a követendő irány elveit szabja meg; ettől eltekintve azon kérdésre nézve, mely itt fennforog, a genfi törvények sem állanak elvi ellentótben a civilisált világ többi törvényeivel. A mit csaknem valamennyi büntetőtörvénykönyv elfogadott, a mit valamennyi ujabb büntetőtörvénykönyv tervezete fenntart, azt a tudósok állításaival és a tudomány érveivel külön indokolni fölöslegesnek látszik. A törvénykönyvek az élet és a tudomány származékai; mindkettőnek befolyása van azok megállapítására s a mit valamennyi törvény, a legújabbak is követnek, az nem lehet tudományellenes. Ezek azon indokok, melyek a törvényjavaslat büntetési tételeinek megállapítása körül követendő rendszer tekintetében elhatározók voltak s melyeket az igazságügyminister a törvényhozás különös figyelmébe bátorkodik ajánlani. Nem ismerheti félre az igazságügyminister, hogy 1843. óta a magyar törvényhozás által megállapított büntetéseknél a minimumok sok esetben mellőztettek; de ezt még sem lehet a magyar törvényhozás irányeszméjének ós még kevésbé büntetőtörvónyhozásunk jellemvonásának állítani. Először azért nem, mert ettől több esetben eltérések is történtek; igy az 1848: XVIII. t. ez. 22. §-a 200 frtot mint absolut büntetési tételt állapit meg. A vadászatról szóló 1872-ik évi VI. t. czikk 21., 22., 23., 24., 25., 26., 27, §§-ban mindenütt meghatároztatik a büntetés legcsekélyebb és leg-