Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.
Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása
200. szám. 183 igazság szem előtt tartatott a kérdéses intézkedés megállapításánál is; s ha 15 évre tétetett a határozott időtartamú leghosszabb szabadságbüntetés, ezen megállapodás abban találja elhatározó indokát: mert alapos okok és a legilletékesebb férfiak által nyilvánosságra hozott tapasztalati adatok, azon meggyőződést eredményezték, hogy a maximumnak felebbemelése által a szabadságbüntetés czélja hiusittatik meg s a fegyenez erkölcsi és physioai lénye megsemmisíttetik. Az észak-német szövetség büntetőtörvénykönyvének elkészülése alkalmával ugyanis az igazság- és a belügyministerek tüzetesen tárgyalván e kérdést, a belügyrninister gróf Eulenburg külön körlevélben felhívta a fegyházak igazgatóit, hogy tapasztalataik alapján nyilatkozzanak a többi kérdéseken felül a következőkre is: IV. Elegendőnek tartják-e a 10 évi fegyházbüntetést, mint maximumot arra, hogy az időleges büntetés czélja eléressék? V. Vélik-e, hogy ezen időtartamnak túlhaladása vagy a) semmit sem használ, vagy inkább még b) árt, a mennyiben az által az addig elért siker részben elvész, vagy ennek hatása meggyengül f E jelentések, valamint az igazság- és belügyministerek jegyzékei magyar fordításban, Il-ik Függelékét képezik ezen indokoknak. Alaposabban, mint ezen véleményekben, alig tárgyalható n Függelék. kérdés s ha ezekből megdönthetlenül kitűnt, hogy már a 10 éven fölüli szabadságbüntetés is veszélyezteti az előbbi időben nyert hasznos eredményeket s hogy 10 évi fogság után a fegyenez testileg és szellemileg eltörpül: ezen tapasztalatok által eléggé indokolva van, hogy a törvényjavaslat a németországi törvény mintájára 15 évet tűzött az ilynemű büntetés véghatárául. A máshol szerzett tápasztalatok általunk is érvényesitendők, s ha különös viszonyok nem forognak fenn, melyek attól eltérést követelnek, ez esetben a nyert igazságok recipiálása által saját intézményeinket termékenyítjük, s azok üdvös hatását fokozzuk. Hazai viszonyaink nem nyújtanak biztos módokat az ezen kérdés körüli tájékozásra ; nem tévedünk tehát, ha ezeket onnan szerezzük " meg, hol a kifejlettebb tudomány s rég megállapított rendszeresség a helyes fölismerés minden föltételeit megadták. Nem akarhatjuk, hogy a börtönökből testi és lelki nyomorékok jussanak ki, s a helyett, hogy a megjavult bűnösök a társadalom hasznára váljanak: a nyomorékok terhére legyenek a községeknek és a népnek. Ezen okból fogadtatott el a 15 óv, s köszönettel ismeri be az igazságügyminiszter, hogy meggyőződését a németországi szakférfiak által szerzett tapasztalatokból, az ezek által felhozott meggyőző erejű adatokból és érvekből nyeré. e) A büntetési tételek. Az 1843-ik évi és a jelen törvényjavaslat között kétségtelenül az a leglényegesebb eltérés, hogy az első mindenik bűntett büntetésének csupán legsúlyosabb nemét és a legmagasabb mértékét határozza meg, melyen fölül nem állapithatja meg a bíró az azon bűntettben bűnösnek talált egyén büntetését, mig azon alul mind a büntetés enyhébb neme, mind pedig csekélyebb mórtéke közt szabadon választhatja azt, melyet a tett és annak körülményei, valamint a tettes személyes viszonyai szempontjából igazságosnak tart. Korlátozásul e tekintetben csak az van kimondva, hogy rabság helyett pénzbüntetés vagy megdorgálás nem állapitható meg (20., 21. §§.) ; valamint, hogy a pénzbüntetés fogságra, ós viszont csak a 30. ós 31. §§. eseteiben változtatható. A jelen törvényjavaslat pedig ellenkezőleg, rendszerint mindenik büntetendő cselekményre nézve meghatározza a büntetés legmagasabb és legalacsonyabb mértékét, s a hol a minimum a különös részben nincs határozottan megjelölve, ez esetben azon büntetési nemnek, melyet a törvényjavaslat alkalmaztatni rendel, az általános rósz Ill-ik fejezetében meghatározott legalacsonyabb mórtéke képezi a büntetés rendszerivti legalacsonyabb mórtékét.
