Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.
Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása
182 200. szám. ellen ós azok mérséklésére int. Bármely rendszer fogadtassák el, annak keresztülvitele hosszabb időt igényel; s ez ugy volt s igy van más országokban is. Poroszország közel egy százada már, hogy börtönei átalakításán dolgozik s abbeli munkája még korán sincs befejezve. Erre nem elég magában a szükségelt pénznek bármily bőkezű felajánlása; az intézetek felépítéséhez és felszereléséhez idő és pedig sok idő kívántatik; de szükséges időt kell engedni a kormánynak, hogy az intézetek vezetésével megbízandó egyéneket kiképeztesse, hogy azoknak képességéről, hajlamairól, buzgalmáról és ügyszeretetéről egyik vagy másik alsóbb állomásra alkalmaztatásuk által magának meggyőződést szerezzen. Minden rendszer meghiúsul, minden költség, minden fáradtság haszontalanná válik, ha a kivitel értelmetlen, vagy hanyag, vagy erkölcstelen emberekre bizatik. A mint igaz az, hogy jó börtönrendszerre fordított pénzen az állam polgárai önnön biztonságukat vásárolják meg, ugy másrészről bizonyos az is, hogy ez csak azon föltétel alatt érhető el, ha a rendszer helyes és az azt kezelő közegek kitűnők. Az uj rendszer szerinti intézetek tehát csak fokonkint a szükséges pénz és az alkalmas közegek aránya szerint lesznek felállitandók; mely idő alatt börtöneink rendszerén lényeges átalakításokat nem tehetnénk. Mindazonáltal feladata lesz a kormánynak, ezen idő alatt is a lehetőségig segíteni a legkirívóbb bajokon; a mit helyes osztályrendszer által, a létező nagyobb börtönópületeknek centralis intézetekké átalakítása által bizonyos" fokig el lehet érni. Ezen idő alatt alkalma lesz a törvényhozási tényezőknek, a kormánynak s a társadalomnak a progressiv rendszer szerint szervezett egy vagy két intézetben figyelemmel kisérni magát e rendszert, ennek egyes elemeit, a gyakorlati kivitelt s az általa elért eredményeket. Igen természetes, hogy a nagyobb mérvű fejlesztés, az ezután nyerendő tapasztalatoktól leend függővé téve. Az évenkint együtt levő törvényhozás mindig azon helyzetben lesz, hogy a szükségesnek mutatkozó változásokat elrendelheti, sőt végleg el is hagyhatja a rendszert, ha az a mi viszonyaink között netalán nem bizonyulna olyannak, milyennek az részint elméletileg helyes föltételei, részint pedig más országok tapasztalatai szerint mutatkozik. d) A határozott idejű szabadságbüntetés leghosszabb tartama. A törvényjavaslat 15 évre teszi a határozott időhöz kötött szabadságbüntetés legmagasabb tartamát: az 1843-ik évi javaslat 86. és 93. §-ai 24 évben állapították meg azt. A belga büntetőtörvénykönyv szerint az ilynemű legmagasabb büntetés 20 évig tart (12. czikk), mely bűnhalmazat esetében a 1-2. czikk szerint 25 évre felemelhető. Az olaszországi progetto 17-ik czikke szerint 26 évre tétetik a leghosszabb tartam, bűnhalmazat esetében pedig 30 évre. Az ausztriai büntet'ótörvénykönyv tervezete a képviselők házának 1870-ik évi megállapítása szerint, a határozott időhöz kötött szabadságbüntetés legmagasabb tartamát 20 évben állapította meg, mely idő a 72-ik §. értelmében, a bűnhalmazat esetében sem léphető tul. A jelen törvényjavaslattal megegyez a német büntetőtörvénykönyv, melynek 14-ik §-sza a határozott időtartamú fegyházbüntetés, a 17-ik §. pedig a várfogság leghosszabb tartamát 15 évben állapítja meg s ezen tartam tulhágását a 74. §. szerint epncursus esetében sem engedi meg. Megegyez a jelen törvényjavaslat megjelölt intézkedésével az 1871-ik évi zürichi büntetőtörvónykönyv is, melynek 5-ik §-sza szintén 15 évre teszi a határozott tartamhoz kötött fegyházbüntetést s ezen tartamnak meghosszabbítását, a 67-ik §-ban mind a bűnhalmazat, mind a visszaesés eseteire megtiltja. Mely indokok szolgáltak a 15 év mint maximum meghatározásánál alapul? Nem veszélyeztetik-e a büntetés igazságos szigora ezen, tekintve az idézett törvények és javaslatok büntetési tételeit, enyhének látszó maximum által? Ezen kérdés fölött nem lehet könnyen áthatolni. A büntető törvénykezés körül semmi sem lehet a véletlen vagy a homályos érzelem sugalata; a legveszélyesebb volna azonban ily befolyásnak megengedése a büntetési tételek megállapításánál. Ezen
