Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.
Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása
170 200. szám. 1. az elkülönitési | 2. a közös és hallgató ) rendszer. 3. a vegyes >> Mindhárom rendszernek többnemü árnyalatai vannak, igy az eredeti philadelphiai rendszer szerint, a magánelzárás, mely az elitéltnek teljes elkülönítésével, akként hajtatott végre, hogy az elzárt, fogságának egész tartama alatt senkivel, még az intézet hivatalnokaival, sőt a lelkószszel sem érintkezhetett, s minden munka nélkül, tompa elmerültségben töltötte fogsága éveit, ma még ott is, hol a magán rendszer fennáll, sok tekintetben mérsékelve van, s különösen a munkával való foglalkozás, ós az intézet felügyelő személyzetével való érintkezés nemcsak meg van engedve, hanem mindenütt szabály gyanánt rendeltetik. A közös és hallgató, vagy is az auburni rendszer, mely Coldbathfielden és Alexandriában még tettleg fennáll, más helyeken az osztályozási rendszerbe ment át, és átalábn véve az elejénte °ly gyorsan elterjedt auburni rendszer, ma már túlhaladott álláspontnak tekinthető. A vegyes rendszernek is többféle árnyalatai vannak, és ezek között a legnevezetesebb az. mely nem régen Crofton által Maridban a különböző rendszerek helyes alkotó elemeinek, a letartóztatás különböző részei és időszakai szerinti felosztása, s a czél elérésére helyesen combinált hatásuknak fokozatos kifejtése által hozatott létre, s mely rendszer az 1854-ik évi „irish prisons act u által a parliament megerősítését nyeré meg. E rendszer Európa több országa börtönrendszerének alapeszméjét képezvén: a vegyes/okozati rendszer elnevezése alatt ismertetik. Helyesen választatott-e a törvényjavaslat megállapításánál az ajánlatba hozott rendszer? ez igen komoly s nagy jelentőségű kérdést képez. Szükségesnek látszik ez okból, a létező főbb rendszereknek nemcsak alapvonásait, hanem az azok körül szerzett tapasztalásokat is, továbbá a szakférfiak véleményét, habár csak kivonatilag előterjeszteni, mert csakis mindezen felismerési források gondos felhasználása után határozható el öntudatosan azon nagy kérdés, hogy mely börtönrendszerre alapítsa a magyar állam büntetési rendszerét? a) A magánrendszer. Az 1843-ik évi törvényjavaslat készítői által a magánrendszer fogadtatott el; és ez természetes is volt, azon átalános vélemény következtében, mely azon időben az egész müveit világon e rendszerre nézve uralkodott Még az 1846-ik évi frankfurti congressuson annyira átalános volt a lelkesedós az absolut magánrendszer mellett, hogy azon kérdés is; vájjon a magánelzárás a hosszú idejű fogságnál is alkalmaztassék-e ? tetemes szótöbbséggel igenlőleg elöntetett el, s ugy szólván az egész congressus a magánrendszer zavartalan dicsőítésében folyt le. Az 1847-ben Brüsselben tartott congressus is hasonlóan egyhangúlag nyilatkozott a philadelphiai rendszer mellett. Az 1857-ben ismét Frankfurtban tartott congressuson azonban már igen észrevehető volt, hogy a tapasztalatok nagy mérvben gyöngítek a magánrendszer melletti lelkesedést, mert a gyakorlat mindinkább kimutatta, hogy a foglyok javításának feladata pusztán negatív módon nem oldható meg. Ezen congressuson is a magánrendszer fentartása mellett nyilatkozott ugyan az átalános többség, de a módozatok tekintetében még a rendszer hivei között is nagy eltérések, nagy küzdelmek merültek fel. A magánrendszer üdvös hatása iránti, egykor oly átalános meggyőződóst megingatta az élet s a második frankfurti börtöncongressus volt az utolsó ilynemű gyülekezet, melyen e rendszer hivei többségben voltak; mert már a legközelebbi, az 1868-ban Bemben tartott congressuson a gyakorlati szakférfiak többsége, ha nem is kizárólag az ir, de mindenesetre a progressiv rendszer mellett nyilatkozott.
