Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.
Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása
160 200. szám. képezi azon szükségszerű előzményt, mely az egyesek jogainak oltalmát lehetővé teszi. Az állam elleni merényletek: az egész jogrend s a lakosok összességének jogbiztositékai ellen irányzott bűnös merényletek; ezeknek megbüntetése, közvetve az összes polgárság mindennemű jogai védelmének föltételét foglalja magában. Ezen meggyőződését a törvényhozónak a büntetőtörvényben is ki kell fejeznie; kifejezi pedig ezt nemcsak a büntetéseknek a merénylet nagyságához és veszélyességhez mért kiszabása által, hanem az ilynemű bűntetteknek — a szoros értelemben vett közbüntetteknek első helyre sorozása által is. A monarchicus államok ugy, mint a köztársaságok, például az 1871-ik évi zürichi, az 1873-ik évi báseli büntetőtörvények, a büntettek felsorolását a legnagyobb, vagyis az állam — a canton — elleni bűntettekkel kezdik meg. Ezen rendszert követi az 1865. évben közzétett new-yorki büntetőtörvénykönyv tervezete is, csupán azon különbséggel, hogy a vallás- és a lelkiismeretelleni büntetendő cselekmények „Crimes against Religion and Conscience" az állam elleni bűntetteket „ Treason" megelőzik. Ez volt az elhatározó ok arra nézve, hogy a jelen törvényjavaslat a sorrendnek kiemelt kérdésére nézve, a többi országokban hatályban levő büntetőtörvénykönyvek rendszeréhez csatlakozott; minek folytán a különös rész I— XIII. fejezetei a közbüntettekről és vétségekről intézkedő határozványokat tartalmazzák Ez intézkedések közé vétettek fel: a választási jog és azon jogok ellen elkövetett sértések is, melyek oly országokban, hol különös chartába vagy rendszeres okiratba foglaltatvák az alkotmányos jogok: ezek között foglalnak helyet, s mely jogok fontossága, s igy azok megsértésének súlya nem tekintethetik csekélyebbnek nálunk sem, hol a nemzet életével egybeforrt ezeréves alkotmány régen kifejtette az egyéni jog garantiái, és a közszabadság között létező szoros viszony élénk érzetét. E tekintetben is, magasabb politikai szempontok emelkedtek a tisztán systematikai érvek föM. Az érintett jogok megsértéséről intézkedő fejezeteknek (IX., X. fejezetek) az állam és annak intézményei elleni büntettek közé fölvétele által ugyanis, félreismerhetlenül azon felfogásának ád kifejezést a törvényhozás, hogy e cselemónyek által első rendben nem az egyént, hanem az alkotmányt, a közszabadság alapbiztositékát tartja megtámadottnak. Methodica szempontjából ezen beosztás is ki van téve azon ellenvetésnek, hogy különösen a X. fejezetben meghatározott cselekményeknek ide sorozása által, a hivatali büntettek és vétségek két részre szakittatnak; mert az ezen fejezetben meghatározott cselekmények mindegyike által, a közhivatalnok megsérti hivatali kötelességét, visszaél az állam és a közhatóság által, meghatározott v czélokra s meghatározott korlátok mellett, az ő kezeibe letett hivatali hatalommal; vagyis, hivatali büntettet, illetőleg vétséget követ el. Ezen ellenvetés nem is czáfolható meg, csupán nyomatéka ellensúlyozható a fentebb kiemelt tekintet által. A törvényjaslatban elfogadott beosztás ugyanis azon fölónynyel bir, hogy a kérdéses cselekmények elkövetése által az állam első rendben önmagát nyilvánitja megtámadottnak, s köztudatra juttatja azon különös fontosságot, melylyel a személyes szabadság, a házjog és a levéltitok megoltalmazása, az egész társadalom érdekében bir. Ezen meggyőződésnek kifejezése minden jogszerű módon, és igy a büntetőtörvénynek beosztása által is emeli a személyes szabadság nyomatékát, a minek azon közvetett hasznos eredménye is van, hogy hatályos erkölcsi erőt képez a közhivatalnok indulatának ós hatalmaskodási ösztönének féken tartására, Sok oly ember van, a ki nem irtózik a féktelen szenvedély ösztönének szabad kitörést engedni, noha tudja, hogy az által megsérti a törvényt; de hazáját és annak alkotmányát szeretvén, ehhez kegyelettel ragaszkodván: visszariad oly cselekmény elkövetésétől, mely által az alkotmány sértetik meg. A személyes szabadságnak s a X. fejezetben tárgyalt jogoknak az alkotmányos jogokkal egy vonalba helyezése által tehát, e jogok nagy jelentősége kiválólag fejeztetik ki, s e kifejezés által azok védelme, a büntetési sanctio hatályát fölülmúló erkölcsi erőt nyer.
