Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.
Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása
200. szám. 161 Ezen szempont nyomatékosabbnak látszott, mint a hivatali bűntettekről és vétségekről rendelkező fejezet egységének fentartása. Ezen szempont uralkodott a belga törvénykönyv beosztásánál is, mely szerint az állam bel- és külbiztonságát megtámadó büntettek után, ezen három fejezet következik: „A politikai jogok gyakorlatára vonatkozó törvényszegések. A vallás szabad gyakorlatára vonatkozó törvényszegések. Az alkotmány által biztosított jogoknak a közhivatalnok általi megtámadásáról": A németországi büntetőtörvénykönyv csupán az állampolgári jogok gyakorlatára vonatkozó ' jogok elleni bűntetteknek és vétségeknek jelöl ki helyet a közbüntettek között, mindazonáltal a jelen törvényjavaslat IX és X. fejezeteiben meghatározott cselekményeknek, a választási jog megsértésével egy osztályba sorozása, ugyanazon eszme következetes kifejtésének mutatkozik, melyet maga a németországi büntetőtörvénykönyv is helyesnek ismert el. A theoriának egyik folytonos követelménye, hogy a csalárd vagy vétkes gondatlanságból származó bukás a közveszélyü büntettek és vétségek közé soroztassék. Ezen követelés azzal indokoltatik, hogy a bukás káros hatása túlterjed az általa közvetlenül érintett hitelezők körén s maguk a hitelezők hitelének megrenditése által, az ezekkel üzleti összeköttetésben levő határozatlan számú személyek vagyoni állapotát is megrenditi. Ez kétségtelen, de e jelenség, e következmény a vagyon ellen irányzott minden bűntettnél előfordulhat; miért is a theoria ezen követelménye nem nyert hatályt a törvénykönyvekben. A jelen törvényjavaslat, követve a legtöbb büntetőtörvény példáját, a csalárd, ugy mint a vétkes bukást a vagyon elleni büntettek közé, — közvetlenül a csalás és hamisítások után sorozta. A hamisítás, ha az osztályozás indokául nem a bűntett elkövetésének módja, hanem a czél vétetik, mely a hamisítvány által elérni szándékoztatik, azon soknemü czélok szerint, melyekre a hamisítás irányozva lehet, sőt maga a hamisított tárgy misége és minősége szerint is, többnemű büntetendő cselekmények sorozata alá foglalható. Ha csupán az okirat, vagy a mi tágabb értelmű, az okmányhamisítás vétetik szemügyre: például az anyakönyv meghamisítása által, rendszerint a családi állás ellen követtetik el bűntett; míg a közokirat meghamisítása által, első rendben az állam intézményeiben helyezett hitel támadtatik meg. Eendszeresség szempontjából tehát, a hamisítás mint eszköz, mint módozat által elkövetett büntettek, tárgyaik szerint volnának elkülönitendők. A törvényjavaslat kivéve a pénzhamisítást s a választási jog kijátszását tárgyazó hamisításokat, a többieknél, a büntetendő cselekmény elkövetésének módját vette a cselekmény osztályozásának alapjául: nagyon természetes, hogy az ebből származható veszélyek ellen szem előtt tartotta az eszményi bűnhalmazatra nézve megállapított szabályt. (94. §.) Ezen beosztást gyakorlati érvek ajánlották; sőt az ellenkező irányban tett kísérlet nem lehetett volna ment az újítás kezdeményezésének veszélyeitől. Ezen irányból származott az is, hogy a bélyeghamisitás, akár az állami bélyegekre vagy jegyekre, akár a.termelők, gyárosok vagy kereskedők bélyegeire vonatkozólag követtetett el, egy fejezetbe, a XXXIV. fejezetbe foglaltatott s nem elkülönítve az egyik rész a pénzhamisítás után, a másik pedig, mint a magánokmány hamisításának egyik neme, az okirathamisitásról szóló fejezetbe, vagy külön fejezetbe. A gyakorlati férfi igen valószínűleg szivesebben veszi ezen felosztást, mely szerint a pénz- ós éhez hasonló értékpapírok, valamint a szavazati jegyek s. a. t. meghamisításán kívül, a hamisítás egyéb esetei, megszakitlan folytonosságban következő két fejezetbe foglaltattak. A törvényjavaslat az 1843-ik évi javaslat nyomán, az ügyvédi visszaéléseket, a mennyibeu azok nem képeznek csupán fegyelmi vétséget, szintén külön fejezetben tárgyalja. Hogy a XLIII. KÉPV. H IROMÁNY. 1875-78. V. %\
