Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.
Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása
200. szám. 159 XXVII. A rablás és zsarolás (333. —340.). XXVIII. A sikkasztás, zártörés és a hűtlen kezelés (341—347.). XXIX. A jogtalan elsajátítás (348.—351.). XXX. Az orgazdaság és bűnpártolás (352.—356). , XXXI. A csalás (357.-366,). XXXII. Okirathamisitás (367.-382.). XXXIII. Orvosi és községi hamis bizonyítványok kiállítása és használása (383.—386,). XXXIV. Bélyeghamisítás (387.-388.). " XXXV. A csalárd és vétkes bukás (389 —391.). XXXVI. Más vagyonának megrongálása (392.—395.). XXXVII. A gyújtogatás (396.—401). XXXVIII. A szándékosan vagy gondatlanságból okozott vizáradás (402.—406). XXXIX. Vaspályák, hajók, távírdák megrongálása és egyéb közveszélyü cselekmények (407.—418.). XL. A foglyok megszöktetése (419.—420.). XL1. A fegyveres erö elleni büntettek és vétségek (421.—431). XLII. A hivatali büntettek és vétségek (432.—453). XLIII. Az ügyvédi visszaélés (454.—459.). XLIV. Zárhatározatok (460. §.) Kifogások tétethetnek egyik vagy másik fejezet elhelyezése ellen, már csak azért is: mert ugyanazon egy cselekmény különböző irányzatánál fogva, több szempont alá foglalható, a mint a súly azon cselekmény egyik vagy másik viszonylatára helyeztetik. Mái' fentebb érintetett e kérdés, és példák is hozattak fel; e példák bővithetők több cselekményre vonatkozólag ; de annyi bizonyos, hogy oly beosztás, mely tökéletesen megfeleljen nemcsak az elméleti rendszeresség igényeinek, de egyszersmind a gyakorlat követelményeinek is, mindeddig sehol sem éretett el. Az indokok jelen részében előadatnak az okok, melyek a cselekményeknek e törvényjavaslatban követett beosztására nézve elhatározóknak találtattak; mindenek előtt azonban annak igazolása látszik szükségesnek, hogy az állam és intézményei elleni cselekvények a különös rész első fejezeteit foglalják el: holott •ugyanezen cselekmények az 1843-ki javaslat anyagi résznek utolsó fejezeteit képezik. Az 1843-ik évi javaslaton kivül még csak az 1836., illetőleg 1839-ik évi badeni büntetőtörvénykönyv tervezete, s ennek alapján, az ottani II. kamra törvényhozó bizottságának 1840-ik évben elkészült javaslata fogadta el azon beosztást, mely szerint az állam és annak intézményei elleni cselekmények, valamint az ezekkel rokon természetű büntettek, a törvénykönyv végére helyeztettek. Jolly államtanácsos ós az igazságügyministerium elnöke a kormány javaslatának előterjesztése alkalmával, 1839-ik évi ápril hó 9-én erre azt mondta: „Mellőztetett a bűntetteknek beosztása állam-elleni és magán-büntettekre; részint azért, „mert e különbségek merőben doctrinálisok és az ily felosztás gyakorlati haszon nélküli- részint „pedig azért, mert azon hátránynyal bir, hogy a következetes keresztülvitel végett, rokon természetű „tárgyakat — mint például a hamisítás nemeit, egymástól erőszakosan el kellene szakítani, s egyik „felét az állam, — másikat pedig a magánosok elleni büntettek közé sorozni 11 . Ezen beosztás ellen, mindjárt a törvényjavaslat 1836-ik évi szövege első tizennyolcz fejezetének megjelenése után felszólalt Abegg, különösen azon szempontból, hogy a büntetőtörvónykönyv szerkesztésénél, a tiltott cselekmények sorrendé által, a mennyire lehetséges, azok súlyossági fokozatát is kell a köztudatba átvinni. Abegg ezen észrevétele igen helyes. A jog csak az államban ós az állam által érvényesíthető kellőleg, ós az által nyerheti hatályát. A jog érvényesítésének fő feltótele tehát az állam. Ezt szem előtt tartva, ebből következik, hogy az államnak a bűnös merényletek elleni oltalmazása
