Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása

200. szám. 149 A kérdés, mint tudva van, nagy mérvben foglalkoztatja az érdekelt köröket és a tudósokat. E kiváló érdek teljesen indokolt, ha kellőleg méltányoltatik a jogi szempont, és ezzel együtt a sajtónak politikai és társadalmi hatása; s méltányoltatnak azon föltételek is, melyek arra nézve szükségesek, hogy hivatásának megfelelhessen. Ismeretes dolog, hogy a német journalisták első gyűlése, a sajtó jogi helyzetének föltételéül állította: az általános büntetőtörvényeknek és jogelveknek (például a felelősségre vonatkozólag) alkalmazását a sajtóra is, minden külön törvény kizárásával. Ismeretes az is, hogy ezen határozat folytán, a harmadik német jogászgyülés állandó bizottsága a következő kérdéseket tűzte ki véleményezés és határozat tárgyául: Követeli-e a sajtó szükséges függetlensége, s megengedi-e a közbiztonság iránti tekintet, hogy a sajtó utján elkövetett büntetendő cselekményekre kivétel nélkül az általános büntetőtörvények és a büntetőjog elvei alkalmaztassanak? vagy pedig szükséges-e, hogy bizonyos főpontokra nézve kivételek állapíttassanak meg? s melyek azok? mely kivételek követeltetnek a szükséges szabadság érdekében, és engedtethetnek meg a közbiztonság veszélyeztetése nélkül? ós mely kivételek szükségesek a közbiztonság érdekében? A kérdés központját különösen a felbujtás, s a bünrészesség eseteire fenálló átalános szabályok képezik, mely tekintetben a jelenleg fennálló német büntetőtörvényköny hatályba lépte előtti német büntetőtörvénykönyvek és sajtótörvények, szigorú, a sajtószabadságot veszélyeztető rendszert követtek. Nem tartozván ezen keretbe a kérdés taglalása, csupán két törvényhozási munkálat történetéből emeltetnek ki az e tárgyat érintő legfőbb mozzanatok. A belga büntetőtörvénykönyv iránti javaslat megállapításánál, a javaslat szerkesztői és maga a kormány is azon nézetben voltak, hogy a büntetendő cselekmények természetére és azok büntetésére nézve nem tevén különbséget, akár sajtó utján, akár más módon követtessenek el azok: a vélemény nyilvános kifejezése által elkövethető büntetendő cselekmények közé mindenütt fölvétetett azoknak sajtó utjáni elkövetése is. Ezen elvi megállapítás szerint szövegeztettek a bünszerzósre, a complicitásra, a felhívásra vonatkozó rendelkezések, s az 1831-ik évi decz. 1., 5, 10., 14., az 18 i7-iki törvény 1., 2. és 3. és az 1852-ik évi törvény 1. és 2-ik czikkei némi módosítás után befoglaltattak a büntetőtörvénykönyvbe. „Les délits de la presse ne sönt en déíinitive, que de délits ordinaires comrnis par la voie de la presse". Ez volt a bizottság átalános véleménye. A javaslatnak a sajtóra vonatkozó több intézkedése keresztülment már a törvényhozás mindkét kamrájának tárgyalásain; s az elv mindenütt érintetlenül hagyatott mindaddig, mig „a nyilvános felhívás valamely bűntett vagy vétség elkövetésére" czimü fejezet nem került a képviselőház tárgyalása elé. E fejezetnél indítványozta a képviselőház bizottsága a javaslat 377., 378. és 380. czikkeinek mellőzését, és az 1831-ik évi sajtótöryénynek fentartását, s ezzel összefüggésben; egyszersmind a sajtó utján elkövetett büntetendő cselekményekre vonatkozó, s már azelőtt elfogadott czikkeknek megváltoztatását, illetőleg a sajtó utján elkövetett büntetendő cselekmények fölötti rendelkezéseknek kihagyását a büntet'ötörvénykönyvből. Ezen nézethez járult Tesch igazságügyminister is azon okból, mert mint ezt a képviselők kamarájának az 1859-ik évi márczius hó 1-ső napján tartott ülésében kifejezte: „a tárgy, egy politikai kérdés magaslatára emeltetett, s a bizottság azt gondolta, és a kormány is csatlakozott a bizottság ezen nézetéhez, hogy a viták valóságos jellemének megtartása