Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.
Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása
200. szám. 147 kőzik, valamint az intézkedéseket, melyek által ezek elérhetésére törekszik. A törvényjavaslat e tekintetben elvi álláspontot foglal el; intézkedéseinek tartalma és terjedelme ezen elv^által határoztatott meg, és körvonaloztatott egyszersmind. Miből áll mindenik büntetés? Ezt tüzetesen kell tudnia a tőrvényhozónak és bírónak; mert ellenkező esetben az első nem képes meghatározni, hogy az alkalmazandó büntetés neme és mórtéke arányban áll-e a meghatározott bűntett gonoszságával; s továbbá, hogy eléretik-e, vagy a leghelyesebben közvetittetik-e ez által azon czél, a melyet a törvényhozó a büntetéssel egybekapcsolni szükségesnek tart? A biró pedig nem volna képes megítélni, hogy a concret esetben, tekintve a cselekmény természetét, az enyhítő ós súlyosító körülményeket: a szabadságbüntetés egyik vagy másik neme, rövidebb vagy hosszabb tartama által hárittatik-e a bűntettesre a szenvedésnek azon igazságos mennyisége, mely a törvényhozó akaratának megfelel. Ez iránt kellő tájékozást adni a törvényjavaslat, illetőleg a törvény feladata; a mi azonban ezen tul esik • az a végrehajtó hatalom körébe tartozik, mely a törvénynek megfelelő szükséges intézetek felállítására, azok felszerelésére, a személyzet alkalmazására, a büntetés végrehajtására nézve kiadandó utasítások és rendeletek által, megvalósítja a törvény rendelkezését. A büntetés végrehajtására megkívántató mellékintózkedések a szükség és a czélszerüség szerint a helyi viszonyok ós egyéb körülmények folytán, gyakori változásoknak vannak kitéve ;>e szükség és czélszerüség leghelyesebben a végrehajtó hatalom által ítéltetik meg, melynek e végett a törvény korlátai közt ós a törvény czéljai megvalósítására, kellő hatáskörrel kell bírnia. Ellenkező esetben a gyakori változások a viszonyokban, a törvényhozást minduntalan egy-egy alárendelt közigazgatási, vagy végrehajtási kérdéssel foglalkoztatnák; s a mi még ennél is nyomatékosabb : az állandóságra számított törvényben minduntalan egyes változásokat tennének szükségessé. Ez igen fontos tekintet, melyet az ujabbkori törvényhozások kivétel nélkül szem előtt tartanak, s melynek megfelelőleg intézkednek a büntetés végrehajtása iránt is, a törvénybe foglalva azt, a mi oda tartozik, rendelet általi szabályozásnak hagyva fenn azt, a mi a törvény végrehajtása végett eszközlendő. Egy tekintet az ujabbkori büntetőtörvénykönyvekbe, meggyőz mindenkit e tétel alaposságáról, melyet megerősítenek azon speciális törvények is, melyek a büntetési rendszer megváltoztatása, módosítása vagy szabályozása esetében, némely állam által a büntetőtörvónykönyvtől elkülönítve hozattak. Az 1863-ik évben kószitett ausztriai büntet'ótörvénykönyv javaslata 45. §. tartalmaz ugyan némi intézkedést arra nézve, hogy a fegyház helyisége világos és egészséges legyen ; a 46. §. meghatározza, hogy a fegyencz naponkint meleg ételt, 1 font kenyeret és hetenkint kétszer \ font húst kapjon; hogy miből álljon ágya, s hogy betegség esetében orvosi segélyben részesittessek : de már az 1867-iki javaslat sokkal átalánosabb intézkedésbe foglalta (41. §.) az előbbi javaslatnak rendelkezéseit, s a birodalmi tanács képviselőházi bizottsága is 1870. évi munkálatában (38. §.) az 1867-ik évi javaslatnak az előbbinél átalánosabb intézkedéseit fogadta el. Nem ily részletes a szabad ságbüntetések meghatározásáról rendelkező 1861-ik évi november hó 10-ón kiadott bajor törvény, mig az ennek végrehajtásáról intézkedő 1869. évi június hó 12-én kiadott három, igen terjedelmes királyi rendelet, az első 87, a második 90, a harmadik 84 §§-ban, s két mellékletben a legrészletesebb utasításokat és szabályokat tartalmazza. A német birodalmi büntetötörvénykönyv magáról a szabadságbüntetések végrehajtásáról mindössze négy szakaszban, a 15—18. §§-ban rendelkezik: az ezen rendelkezések végrehajtásának módozatait, az egyes országok törvényhozásának ós a kormányok intézkedéseinek hagyván fenn. Megemlítendő még a belga büntetötörvénykönyv, mely a szabadságbüntetések végrehajtására vonatkozó intézkedéseket hét czikkben foglalja össze (art. 13. 14. 15. 16. 25. 26. 27.), melyekben alig van egyéb, mint az egyes büntetési nemek leghosszabb és legrövidebb tartamának meghatározása, s annak megállapítása, hogy mely büntetési nemmel van kényszermunka egybekötve. 19*
