Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása

146 200. szám. Az 1867-dik évben hatályba lépett belga büntetőtörvénykönyv ellenkező rendszert követ, a mennyiben annak mindjárt 1-ső ezikke mutatja, hogy a kihágások is azon törvénykönyvbe foglaltattak, s a második könyv X. czime négy fejezet alatt négy kihágási osztályról rendelkezik, Eltekintve attól, hogy a fölvett intézkedések nem elegendők, s ezeken kivül még számtalan kihágás van, melyekről külön törvények rendelkeznek: ettől eltekintve, a belga törvénykönyv épen e tárgyra vonatkozó szabályainak megállapítása fölött a kamarákban fölmerült viták, s a vógmegállapitásnak nem szerencsés eredménye, leginkább mutatják az ellenkező rendszernek fölényét. Kilenczszer dolgoztatott ugyanis át a törvénykönyvnek 100-dik ezikke, mely az átalános résznek, a külön törvényekbe foglalt kihágásokra való kiterjedéséről intézkedik, és mégis az annyiszor megtámadott, annyiszor átalakított, s az 565. és 156-dik ozikkek által kiegészített szabály, a legilletékesebb férfiak véleménye szerint, mostani alakjában is igazolja a senatusnak előrelátását, midőn a második kamara által elfogadott szöveg mellőzését mondván ki, egyszersmind kifejezte annak szükségét, „hogy vizsgáltassék át valamennyi törvény, valamennyi szabályrendeletet (les arrétes), valamennyi részletes intézkedés (les réglements partieuliers); ezen előzetes munkálat nélkül, a kamara által elfogadott szöveg, helytelennek és veszélyesnek látszik; ez ugrás volna a sötétben, háló, melyet a bölcs törvényhozónak ki kell kerülnie." Az elősorolt s tagadhatlanul igen nyomatékos okok és példák birták reá az alulirt igazságügyministert, hogy a kihágásokat az átalános büntetőtörvénykönyvben mellőzve, azokról külön törvényjavaslatot készítsen, melynek megállapításánál figyelemmel lehet annak egész materiájára, s nem lesz kitéve azon veszélynek, hogy az átalános intézkedések némely esetben igen szűkeknek, más esetekben pedig fölötte tágaknak bizonyuljanak. Ezen törvényjavaslat szintén munka alatt van, s azon alapos reményét fejezi ki az igazságügyminister, hogy még a jelen előterjesztés fölötti tárgyalások befejezte előtt bocsáthatja azt a törvényhozás intézkedése alá. A börtönrendszerre vonatkozólag nem oly terjedelmes a jelen törvényjavaslat, mint az 184'3-diki. Ez utóbbi nem szorítkozván csupán a szabadságbüntetés mindegyik nemével egybekötött szenvedés és kényszer meghatározására, intézkedéseiben átfoglalja a letartóztatottra, az elitéltre, a börtönre, a felügyeletre vonatkozó összes szabályokat. így mindjárt az első §-ban rendelkezik a letartóztatott nevének a fogházi jegyzőkönyvbe beiratásáról; a 2-dik §-ban annak ruhái leltározásáról; a 4-dik §-ban a fogoly pénzének, s a netalán nála lévő, s veszélyessé válható bizonyos eszközöknek elvételéről; az 5-dik §-ban a fogoly megmosatásáról, illetőleg megfürösztósóről; a 8-dik §. intézkedik a fogolylyal követendő bánásmódról betegsége esetén; a 9-dik §. annak élelmezéséről; a 17-dik §. a fogoly viseletéről; a 18-dik §. a végrendelkezésről és a fogoly netaláni házasulása esetében követendő eljárásról. Rendelkezik a javaslat továbbá az elitéltekkel való bánásmódról (22. 41. 79. §§.); meghatározza, hogy mindenik fogolynak mily és mennyi ruha adandó télen és nyáron (48. §.); a legapróbb részletekig meghatározza a zárkák bútorzatát, a börtönök felszerelését (50. §.); beosztja a nap teendőit időszakok és órák szerint, a rab felkelésétől annak lefekvéséig (54. 81. §§.); kiterjed a fogházi tisztviselők személyzetére (113—124. §§., illetőleg 149. §.), ezek hivatali viszonyaira (151. 157. §§.); s a 175—323. §§-ban mindenik tisztviselő, sőt az őrök számára is részletes utasitást ad. A jelen törvényjavaslat e tekintetben más rendszert követ. Feladatának egyedül a büntetés meghatározását tartván, megállapítja a büntetés mindenik nemének lényegét; azon helyzetbe hozva a törvényhozást, hogy magából a törvényjavaslatból felismerheti a szenvedés azon összegét, mely a büntetés egyik vagy másik nemével egybe van kötve, s biztosan felismerheti azon relativ czélokat is, melyeket a törvényjavaslat, a szabadságbünteléssel, a bünhődésen kivül elérői szándé-