Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása

200. szám, 145 Az ilynemű cselekmények azonban a vétségek között ritka kivételt képeznek, mig a megelőzés, a kihágásoknak rendszerinti lételeme. A legnyomatékosabb okot ózonban a rendőri kihágásoknak külön törvénybe foglalására az képezi, hogy az általános résznek leglényegesebb szabályai, a törvényszegések ez eseteiben nem alkalmazhatók. Már maga azon tekintet, hogy nem valamennyi kihágás határozható meg a törvény által, s fontos érdekek kívánják, hogy az e téren gyakran változó szükségeknek a törvényhozás nehézkes apparátusának mozgásba tétele nélkül is rögtön, a midőn t. i. a szükség beáll, a megfelelő intézkedések által eleget tenni lehessen, ezen tekintet — figyelemmel a kormány rendeleti, a törvényhatóságok és községek statutarius jogára, szerves rendszerét követeli oly megállapításoknak, melyek következtében a törvényben különösen meg nem határozott büntető rendelkezés is a törvényben találja jogosultságát, de egyszersmind jogosultságának határvonalait is; nehogy a különböző hatóságok ilynemű intézkedései egymás között, vagy ezek a törvénynyel összeütközésbe jöjjenek. Ezen egy körülmény is eléggé igazolja, hogy a jelen törvényjavaslatnak egyik legeardinalisabb tótele a 2-ik §. első bekezdésében kifejezett nagy elve a kihágásokra nem alkalmazható; és e helyett oly szabályok veendők fel a kihágásokról rendelkező törvényben, melyek az imént megjelölt hatósági köröket tüzetesen körvonalozzák. Megváltoztatandó a kihágásokra való tekintettel a 9-ik §. intézkedése is; mig a törvényjavaslat II. fejezetének legtöbb szabálya a kihágás eseteiben helytelenségeket eredményezne; ezenfölül pedig a büntetésekről szóló III. fejezet is, egészen más határozmányok által helyettesítendő. Mellőzve a részleteket, a következő két alaptétel is eléggé mutatja a büntetőtörvény könyv átalános rendelkezéseinek alkalmazhatlanságát a kihágásokra: 1. a kihágás kísérlete nem büntetendő; 2. a bűntettnél mindig, a vétségnél rendszerint a szándék képezvén a büntethetőség alapföltótelét, a kihágások természete ezzel épen ellentétes szabály felállítását követeli, t. i. hogy „a mennyiben a törvény, vagy rendelet, vagy statútum valamely kihágás büntethetőségére nem kívánja, hogy az szándékosan követtessék el, a gondatlanságból elkövetett kihágás is büntetendő." Ezen fontos okok figyelembevétele eredményezte azt, hogy már a jelen század negyvenes éveiben, s azóta is, számos állam büntető törvényhozása külön büntetőtörvénykönyvben intézkedett a bűntettekről és a vétségekről, mig a kihágásokra nézve szintén külön törvényt alkotott. \ E rendszert követte például az 1839-ik évi javaslatnál a badeni kormány, s ezt emelte érvényre az 1845-ben szentesitett, de hatályba esak 1852-ik évben lépett badeni büntetőtörvénykönyv, melynek ezen rendszerét valósította meg az 1863-iki rendőri büntetőtörvénykönyv. Az 1861-ki bajor büntetőtörvénykönyv, némi módosítással ugyanazon rendszert követte; a módosítás abban áll, hogy némely oly büntetendő cselekményeket, melyek jogsérelmet képeznek, az okozott kár csekélységénél fogva kihágásoknak minősített, mint például az egyszerű, sem a 274—276, sem a 282. czikkek alá nem eső, 10 frton aluli lopást; a 10 frton aluli egyszerű csalást; a könnyű testi sértést, stb., mig a jogsérelmet nem képező kihágásokról, ugy mint Baden, külön rendőri büntetőtörvónykönyvben intézkedett. Az 1855-ik évi augusztus hó 11-én kihirdetett, s 1856-ik év október hó 1-ső napján hatályba lépett szászországi büntetőtörvénykönyv szintén nem tartalmazza a kihágásokat. Az ausztriai büntetőtörvény könyv tervezete is csupán a bűntettekre és a vétségekre terjed ki, s a kihágások külön rendőri büntetőtörvónykönyvnek vannak fentartva. Külön törvénybe foglalják a rendőri kihágásokat a jelenleg tárgyalás alatt levő 1863-ik évtől fogva, nagy gonddal és íudománynyal készült olasz törvényjavaslatok is. KÉPV. H IROMÁNY. 1875 - 78. V. 19