Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása

140 200. szám. nem tűnt le még a vita fölszinéröl azon kérdés sem: vájjon a szándék beszámithatósága, és annak kizárása között van-e egy közbenső fok, — mint ezt az 1861. évi bajor büntetötörvénykönyv elfogadja, vagy nincs — a mint ezt a tettleg hatályban levő büntetötörvénykönyvek, a beszámítás csekélyebb fokának kirekesztése által — megállapítják? Vitás a kísérletnek fogalommeghatározása; vitások a kisérletnek fokozatai; vitás az, a mit a franczia, a belga jogtudomány „délit manqué", az olasz javaslat pedig „delitto tnancato" nevezet alatt ismernek. A legkitűnőbb erők iparkodnak a részességet biztos, határozott szabályokba foglalni, s a tannak megtámadott -tételeit végmegállapitásra juttatni. Ha csupán azon egy kérdésre, s az e körül fölmerült, a legkitűnőbb férfiakat két táborba osztó controversiákra gondolunk: hogy mely büntetendő cselekmény számítandó be a tettesek, illetőleg a bűnrészesek ellen, ha ezek egyike súlyosabb cselekményt követett el, mint a melynek elkövetése a többiek szándékában volt, és a melyhez ezek hozzájártátok? s ha a különböző törvénykönyveknek erre vonatkozó különböző határozmányait figyelembe veszszük: már ez maga eléggé indokolja a kérdésnek fölvételét nálunk is, valamint a véleményeknek egyik ugy, mint másik irányban indokolt érvényesülési törekvését. Befoglaland6k-e a sajtó utján elkövetett büntetendő cselekmények az általános büntetorvénykönyvbe ? és ha igen alkalmazandók-e az átalános büntetŐtÖrvénykönyvnek a felelősségre vonatkozó elvei a sajtó utján elkövetett büntetendő cselekmény részeseire is? és ha nem fenntartandó-e az 1848: XVIII. t. ez. 13. és 33. %%-ban elfogadott elv? Mi fogadandó eZa munkások szövetkezesénél a büntethetőség jogalapjául, tényezőjéül ? A mily fontos, s a mily nagy érdeket átfoglaló e kérdés: épen oly vitás is az azon szempontok szerint, a melyekből annak vagy jogi eleme, vagy bizonyos érdekek oltalmazása képezi a kiindulást. Mindezen, valamint a büntetőtörvénykönyv egész területén elterjedő számos más kérdésekkel és vitás tételekkel szemközt, állást kellett foglalnia a törvényjavaslatnak; határozott intézkedésekbe kellett foglalni azt, a mi elfogadandónak tartatott; s szűkségszerüleg mellőzni mindazt, a mi ellenkező irányban — habár a legkitűnőbb férfiak által, erős érvekkel támogattatott; mellőzve azt is, a mi egyik vagy másik állam törvényében, a jelen törvényjavaslat határozványával ellenkezőleg megállapittatott. Lehet-e képzelni, hogy annyi kérdés, s a nézetek ellentétes áramlata között, annyi tényező elem, annyi benső és kül-mozzanat között, melyek egy büntetőtörvénykönyv szerkesztésénél számbaveendők : mindenik esetben eltaláltatott azon egyedül helyes szabály, mely minden vitát kizár, vagy melynél helyesebb, czélszerübb és viszonyainknak inkább megfelelő, nem állíttathatnék fel? Ily hitnek menthetetlen gyöngesége távol áll az igazságügyministertől, s a javaslat körüli tevékenységére vonatkozólag csak azt állítja, hogy mindaz, a mi abban foglaltatik, gondos és lelkiismeretes munka után fogadtatott el; s minden, a mi mellőztetett, beható tanulmány, a viszonyok komoly megfigyelése folytán hagyatott el, vagy rendeltetett egy másik, erősebbnek és elhatározóbbnak mutatkozott tekintet alá. Legyen egyébiránt sok vagy kevés a szükségessé válandó módosítások száma; legyenek mélyen behatók, vagy szorítkozzanak csupán egyes hiányok kiegészítésére, egyes hibák kijavítására, egyes fogalmak tüzetesebb meghatározására, egy vagy másik esetben a büntetésnek fölebbemelésére vagy leszállítására azon változások, melyeken ezen tervezet átmenend, mielőtt reá vonatkozólag a törvényhozás valamennyi tényezőjének megnyugvása eléretik : az igazságügyminister minden hazafival közös örömmel fogadandja azon — minden egyéb tekintetet fölülmúló eredményt, hogy javaslata alapul, vagy legalább alkalmul szolgált, a jogrend, az állami ós az egyéni biztonság megszilárdítását eszközlő büntetőtörvénykönyvnek mielőbbi megalkotására.