Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.
Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása
200. szám. 141 Midőn az igazságügyminister a büntetőtörvénykönyv megalkotása mellett, egyszersmind annak mielőbbi megalkotását is kiemeli; a feladat sürgősségének teljes ismeretével, a törvényhozás bölcseségébe helyezi azon reményét, hogy ennek sikerülend feltalálni azon szerencsés módot, mely által a tárgyalások alapossága öszhangzásba fog hozatni a sürgősségnek nálunk fölötte fontossá vált követelményeivel. Különben is a sehol el nem ért tökély utáni törekvés megnyugvást találhat abban, hogy a csaknem szakadatlanul munkálódó törvényhozás, a törvény hatályba lépte után is, sőt akkor már a gyakorlat által nyújtott biztossággal kijavíthatja annak egyes hibáit, s eleget tehet azon szempontoknak, melyek most a pillanat egyik főexigentiájának; a sürgős szükségnek alárendeltetnek. Az alapelv. Az átalános indokolásnak tulajclonképeni tárgya: a törvényjaslat elveinek, rendszerének és uralkodó szempontjainak megjelölése ós igazolása; ezek között természetszerűleg az első helyet foglalja el az alapelv, melyen a több részre oszló organikus munka alapul, s mely a legfontosabb intézkedéseinek létokát képezi. A büntetőtörvénykönyvek nem határozzák meg ugyan az alapelvet, a melyből származnak: mindazonáltal alig van a müveit Európa államaiban oly rendszeres büntetőtörvénykönyv hatályban, a melynek tervezésénél nem vétetett volna alapul egy az egészet átható, uralkodó elv, s melynek határozványai, különösen pedig büntetési rendszere nem ezen alapelvtől nyerték volna jellemüket. Szalay László az 1843-diki magyar büntetőtörvénykönyv-javaslatról irt jeles értekezéseinek több helyén, az igazságot és a jogos érdekeli oltalmazás-át jelöli meg a javaslat alapelvéül; a mely két elemben kimerítőbb formulázással, az 1840: V. t. ez. czimfeliratául szolgáló irányeszme van kifejezve. Ugyanezt hangsúlyozza a törvényvkönyv kidolgozására kiküldött országos választmány jelentésének több helyén, nevezetesen a börtönrendszerről folytatott tanácskozmányokról felvett jegyzőkönyvekben. A jelen törvényjavaslat alapelve ugyanaz, melyet az 1840 : V. törvényezikk elfogadott, s mely nagy tudósunk szerint az 1843-ki javaslat alapelvét képezte. Nem az absolut, sem a relatív theoria; nem az erkölcsi igazság elve magában és igy nem is egyedül a bűnhődés; de nem is magában a hasznosság, vagyis sem a visszarettentés, sem a megelőzés, sem pedig önálUlag a javítás, sem egyike azon külön-külön czéloknak, melyek a relatív elméletek kizárólagos czéljai gyanánt ismeretesek. A jelen törvényjavaslat elődjéhez csatlakozva, az igazság és a hasznosság egyesitett elveiből képezett alapelvben gyökerezik; készítésénél és megállapításánál az egyesítési alapelv szolgált irányul: „la theorie complexe," mint Haus, — „Die Vereinigungstheorie," mint azt a német criminálisták, ós ezek között Bemer, nevezik. Az absolut igazság, az erkölcsi igazság elmélete, nem fogadható el a büntetőtörvény alapelvéül; mert ha mindaz, a mi erkölcsileg beszámítható, a mi ezen tekintetből megrovást érdemel, vagy erkölcsi undort ébreszt, a polgári hatalomnak büntető hatósága alá vonattatnék: akkor már a rósz szándék önmagában, annál inkább pedig a bűntett véghezvitelére irányzott előkészületi cselekmények, büntetéssel volnának sujtandók. Ezen elv elfogadásával büntetni kellene az erkölcsiséggel ellenkező tanok hirdetését és terjesztését, tekintet nélkül arra : vájjon okoztatott-e vagy okozható-e az által veszély ? Vagy idéztetett-e vagy idézhető-e elő a concret esetben közbotrány ? A polgárok erkölcsi érzetének megzavarása"? Közvetlen következményét képezné ezen alapelvnek: a bünkisérlet és a bünreszesség fokozatainak kitörlése a beszámítás fokozatai közül, s hatályba lépne Fiiangierinek méltán megtámadott és elvetett tana, mely a kísérlet minden nemében és minden fokában az erkölcsi érzületnek megsértését, a társadalomnak adott rósz példát látva, azt mindenik esetben a véghezvitt és szándékolt eredményt maga után vont bűntettel egyenlő büntetéssel tartja büntetendőnek.
