Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása

200. szára. 139 megfelelő tételével vagy megállapításával: hacsak az eltérés szükségessége, gondos bírálat és egybehasonlitás után, kikerülhetetlennek nem bizonyult. Fájdalom, az 1843. évi javaslat nem emelkedett törvényerőre, s igy nem eredményezhetett gyakorlatot, melynek megállapításai az átvizsgálást legbiztosabban tájékozhatták volna. Az mindenesetre tagadhatatlanul igaz, hogy az esetben, ha ] 843-ban sikerült volna az eltérő nézeteket kiegyeztetni, vagy habár a javaslatnak csak anyagi része léphetett volna hatályba: ez által, a közvetlen áldásos eredményeken fölül, a rendszeres codexek még eddig mindenütt bekövetkezett azon nagybecsű hatása is eléretett volna, hogy a tudományból és az életből származott törvény tudományos buvárlatot, és elvekre, határozott tételekre alapitott gyakorlatot, szóval"^ törvénykönyvből kiinduló literaturát, tudományos szellemet, és ettől áthatott gyakorlatot eredményezett volna. Ha ez megtörténik, ez esetben ma, a 30 éves gyakorlat szentesítését megnyert törvény, a legbiztosabb tájékozást adná az átdolgozásnál, s az elvek, a rendszer, az egyes intézkedések megállapítására egyrészről irány, de másrészről minden elméleti érvet fölülmúló erő nyeretnék a gyakorlat tényeiben. Mert végre is, senki sem vonhatja kétségbe azon igazságot, hogy bármily helyesnek látszó elmélet követtessék valamely törvény készítésénél, bármily erősen megállapítottaknak mutatkozzanak annak elvei és intézkedései: valódilag megállapítottnak mégis egyedül az tekinthető, a mi hosszú időn át a gyakorlatban fennállt, s a minek helyessége kitűnő eredmények által igazoltatott. Ezen megdönthetetlen igazságot tartja szem előtt az igazságügyminister a jelen törvényjavaslat előterjesztésénél is, s nem vonakodik nyilt kifejezést adni azon meggyőződésének, hogy nem az erő, hanem a gyöngeség bizonyítéka volna, ha azon nézetet táplálhatná, hogy mindaz, a mi a jelen munkálatban foglaltatik, minden szempontból a leghelyesebb és a legczélszerübb; s hogy azon férfiaknak, a kik eddig a megállapításra befolytak, sikerült volna feltalálni a varázst, mely a büntetőtörvénykönyvnél figyelmet igénylő valamennyi szempontot a leghelyesebben egyesíti, s mindazt mindenben és mindenütt, — habár csak relatív értelemben vett tökélylyel, érvényesiti. Ily gyöngeségtől mentnek ismeri magát az igazságügyminister, sőt ellenkezőleg tudja azt, hogy mennél több szempontból, mennél behatóbban vizsgáltatik egy elv, egy szabály, egy tétel, annál nagyobb világossággal tűnnek elő az abban rejlő elemek s viszonylatok; és élénken áll előtte a jogtörténelem számtalan adataival begyőzött azon igazság, hogy sok megdönthetetlennek tartott tétel vesztette el uralmát az által, mert annak előbb észre nem vett valamelyik elemét világosságra hozta vagy a gondosabb bírálat, vagy pedig, a mi a legtöbb esetben csak nagyobb károk ós veszélyek után éretett el: a tévedést világosságra hozta az élet! Az igazságügyminister meg van győződve arról, hogy sok, a mi a javaslatban foglaltatik, bővebb taglalás ós beható bírálat után meg lesz változtatandó; sok, a mi most egy helyes eszmének látszik megfelelni, áthatóbb vizsgálat folytán más, talán ellenkező színben fog előtűnni; az ép oly nemes, mint buzgó és hasznaiban kiszámithatlan tevékenység, mely az egész criminalistica terén működik: az eszmék küzdelmének folyamában e javaslatra vonatkozólag is, ugy mint más országok hasonló tárgyú kezdeményezésénél, kifejtendi intensiv erejét, s hogy ez által nyomatékosabbnak, hatályosabbnak fog bizonyulni egyik vagy másik szempont, mint az, melynek amaz fölött nagyobb erő és hatály tulajdoníttatott a törvényjavaslat szerkesztésénél. Különben is minden nagyszerű és bámulatos haladás mellett, számosak még mai napig is a büntetőjog vitás pontjai; a kettős vagy hármas felosztás; a halálbüntetés, az életfogytig tartó szabadságbüntetés, a szabadságbüntetések nemei, azok végrehajtásának legjobb, az igazságnak és az állam egyéb érdekeinek megfelelő módja és föltételei ; ezen büntetések leghosszabb tartamának meghatározása; a minimum; az absolut, vagy a viszonylag határozott, vagy határozatlan büntetések; a büntetések átváltoztathatása, s ennek határai; ezek, s hasonló kérdések, mindannyi vitapontok a bölcsészek, az államférfiak, a jogászok, a humanisták, az orvosok és a fogházigazgatók között; s vitás kérdései az egymással ellentétben álló rendszereknek. Ismeretesek a beszámítási tannak számos controversiái, ezeknek egyes árnyalatai; 18*