Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat
162 '„ 56. szám. főkötelezettség természetét követi. A kezes ugyanis ahoz képest, hogy kiért vállalt kezességet, a váltón mint elfogadó, kibocsátó, intézvényező vagy forgató szerepelhet és kötelezettsége azon feltételek alá esik, melyeket a törvény az érintettek kötelezettségeire nézve megállapít. "Ebből egyrészről következik, hogy a kezes jogilag annak helyébe lép, kiért a fizetést teljesítette; más részről, hogy őtet ugyanazon jogok illetik, melyeket a törvény a főkötelezettek részére megállapít; a kezes tehát ha a váltót kifizeti, a mellett, hogy kereseti jogot nyer az ellen, kiért fizetett, egyúttal azon jogokba lép, melyek a főkötelezettet fizetés esetében saját előzői ellen illették volna. Ezt kívánja a 102. §. szabályozni, mely nemcsak hogy a váltókezesség jogi természetének megfelel, hanem egyúttal oly hiányt is pótol, mely a váltójog terén csak vitára és zavarra adott alkalmat. 103—106. §§-okhoz. A k. n. váltórendszabály nem tartalmaz intézkedést a váltói zálog- és megtartási jog iránt, mit azon körülménynek lehet tulajdonítani, hogy a lipcsei tanácskozmany e kérdést illetőleg a particularis törvényhozások irányára befolyást gyakorolni nem kívánt. A váltói zálog- és megtartási jognak, eltérőleg a váltórendszabálytól, a törvény anyagi részébe leendő felvételét indokolja egyrészről azon körülmény, hogy a kérdéses intézkedés nem csak nálunk, hanejn Ausztriában-, Szász- Bajor és más országokban is felvétetett, másrészről azon . körülmény, hogy a szóban levő intézkedés a váltói forgalom lényeges megkönnyítésére szolgál s mint ilyen, már azért is elfogadandó, mert nem lenne helyeselhető, ha a váltóbirtokos oly jogtól, melylyel a kereskedelmi törvények a kereskedőket rendszerint felruházzák, megfosztatnék. A mi azon netaláni ellenvetést illeti, hogy a jogok mikénti érvényesítését tárgyazó szabályok az alaki jog körébe tartozván, illetékesen csakis abban nyerhetnek alkalmazást, nem lehet ugyan tagadni, hogy az eljárási formalitások átalában az alaki jog körébe tartoznak, de ebből korántsem következik, hogy a váltójog anyagi részébe ne lehetne oly intézkedést felvenni, mely a váltóval összefüggő, illetőleg vele kapcsolatba hozott jogok minőségét és hatályát határozza meg A váltójog kivételes természetével épen nem ellenkezik, hogy annak anyagi részébe a kérdéses intézkedés felvétessék, a mit eléggé igazol az, hogy a váltóból felmerülő kifogások tekintetében majdnem minden váltójog részében találunk provisiót. Ha a zálogbirtokosnak azon kiváltság megadatik, hogy zálogjogát minden körülmény közt váltói utón érvényesíthesse, e kiváltságot nem lehet pusztán a végrehajtásra szorítani. Azok részéről, kik a váltóhitelező emiitett kiváltságát a keresetre kiterjeszteni nem kívánják, az hozatik fel, hogy oly esetben, midőn az adós csőd alá kerül, a követelések beperlésére csak egy utat ismer a csődtörvény; a váltóhitelező tehát, ha zálogjoggal bir is, keresetét a csődbíróságnál tartozik benyújtani s csak a kielégítést szorgalmazhatja a kezei közt levő zálogból, a nélkül, hogy a csődper állására figyelemmel lenni tartoznék. Tekintve azonban, hogy a kereset nem más, mint mód arra nézve, hogy a zálogra vezetendő váltói végrehajtás lehetővé tétessék ; tekintve továbbá, hogy a zálogjog kiváltságos természete ép annak érvényesítési módja által feltételeztetik, — a következetesség postulátumának tekinthető, hogy a zálogbirtokos kiváltsága oda terjesztessék ki, miszerint ez követelését az általa birt zálog alapján, tekintet nélkül az adós ellen elrendelt csődre, mindenkor váltói utón érvényesíthesse, — tehát keresetét a különben illetékes váltótörvényszék előtt indíthassa meg ; magától értetvén, hogy a keresetét a tömeg ellen intézni s ugyanannak a netaláni felesleget kiadni tartozik. A megtartási jog természetéből folyik, hogy a váltóhitelező a kezeihez került dologból, a mennyiben azok követelése kielégítésére in natura alkalmasak, magát kielégíthesse, ez eseteken kívül pedig megtartási jogát, ugy mint kézi zálogot, érvényesíthesse.
