Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat
56. szám. löy 93. §-hoz. A magyar váltótörvény intézkedése, mely szerint az elfogadás megtagadása esetében készfizetési viszkeresetnek van helye, ép oly kevéssé felel meg a váltóigéret természetének, mint a kir. Ouriának 1863. évi márczius 23. és 26-án kelt azon határozata, mely a váltótörvény I. r. 99. §-ának erőszakos interpretatiója alapján a váltóbirtokost az elfogadó ellen elrendelt csőd esetében készfizetési viszkeresetre jogosítja fel. A váltó által képviselt fizetési Ígéret határozott időre tétetik ; a váltóbirtokos tehát a váltó formális természete szerint, a fizetést kikötött idő,előtt semmi esetben és semmi körülmény közt sem követelheti s e részbeni igényei helyesen csak odáig terjedhetnek, hogy bizonyos körülmények közt, az Ígéret leendő beváltására nézve biztositást .kívánhat. B jogot a tervezet a váltóbirtokosnak egyrészről az elfogadás megtagadása esetében, másrészről pedig akkor adja meg, ha az adós oly körülmények közé kerül, melyek közt emberi számítás szerint az igért fizetés niánytalan teljesítése nem remélhető. Hogy mikor tekinthető a fizetés veszélyezettnek, azt a tervezet '93. czikke állapítja meg* mely lényegileg a k. n. váltórendszabályhoz csatlakozik. Ez esetek kétségen kívül olyanok, melyek a biztositást teljesen indokolhatják, miért is azok bővebb igazolást már e -szempontból sem kívánhatnak. Valamint egyéb intézkedéseknél, ugy a biztosítás szóban levő neménél sem lehetett a nürnbergi tanácskozmány által megállapított novellákat figyelmen kívül hagyni ; miért is a tervezetben, megfelelőleg a most érintett novellákban foglalt intézkedésnek, ki kellett jelenteni, hogy a váltóbirtokos a biztositást nem csak a tulajdonkópeni előzőktől, hanem magától az elfogadótól, illetőleg a kibocsátótól is követelheti. 94. §-hoz. A váltókapcsolatban álló személyek intentiója szerint a váltóösszeg kifizetésének az intózvényezett, illetőleg a kibocsátó által kell történni; ebből folyólag kötelessége a váltóbirtokosnak a fizetést a most érintett személyeknél keresni a nélkül, hogy e részben a kijelölt ut és módtól bármi tekintetben eltérnie lehetne. Ha azonban a váltó a kijelölt rendes utón czélját nem éri, ha azok, kiket a váltó kifizetése első sorban terhelne, e kötelességnek meg nem felelnek, — a váltóbirtokosnak jogában áll követelését azok ellen érvényesíteni, kiknek kezein a váltó keresztül ment, s kik annak átruházásával, a váltóigóret beváltásáért, subsidiarie garantiát vállaltak. Tekintve azonban, hogy a most érintett személyek a váltóigéret beváltásáért csak in eventum vagyis azon esetre felelősök, ha a váltó rendes utón czélját nem éri, önként következik, miszerint a váltóbirtokos a végből, hogy előzői ellen fordulhasson, saját diligentiáját vagyis azt, hogy a fizetést a kellő időben és helyen siker nélkül kereste, óvással igazolni tartozik. Ezért követeli a tervezet 74. czikke a váltóbirtokostól az óvást minden oly esetben, midőn előzői ellen viszkeresetet indítani kivan. Azok után, mik a jelen tervezetben részint a 74. czikk indokolásánál, részint más helyen a viszkereseti jog természetére nézve felhozattak, a 94. czikkben foglalt intézkedés, mely saját váltótörvényünknek is teljesen megfelel, bővebb indokolást alig kívánhat. 95. §-hoz. A váltóügyletben résztvevő azon személyek, kiknek kezein a váltó a kötelezettség elhárítása nélkül keresztül ment, felelősek a váltóigéret pontos beváltásáért; e minőségükben tehát el kell készülve lenniök arra, hogy a váltóbirtokos részéről in eventum megtámadtatnak, minek az által % vehetik elejét, ha a váltóösszeget járulékaival együtt kifizetik vagyis a váltót beváltják. E jogot tőlök megtagadni egyrészről azért nem lehet, mert őket az ügyleten kivül álló érdektelen személyeknek, tehát jogtalan beavatkozóknak tekinteni nem lehet; másrészről, mert a váltóbirtokos jogos igényei a teljes kielégítésnél tovább nem terjedhetnek; ennek megtörténtével minden további joga
