Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.

Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat

160 56. szám. megszűnik s reá nézve, feltéve, hogy a fizetést valamelyik előzője ajánlja, egészen közönyös az, hogy az előzők közül melyik teljesiti a fizetést; tehát nem is állhat jogában azt ellenezni s az előzőnek ok és szükség nélküli költségeket okozni. Egyébiránt a 95. czikliben foglalt intézkedés lényegileg a magyar váltótörvény I. r. 162. §-ban is feltalálható, miért is annak felvételét már e körülmény is eléggé indokolhatja. A k. n. váltórendszabály nem intézkedik azon esetről, ha az előzők közül többen ajánlanak fizetést, miért is e részben legfelebb a váltórendszabály 64. ozikkében foglalt intézkedést lehetne per analógiám alkalmazni; e helyett azonban ozélszerübbnek látszott a magyar váltótörvény — 163. §. — intézkedését átvenni s határozottan kijelenteni, hogy a váltóbirtokos ily esetben annak ajánlatát köteles elfogadni, kinek fizetése által legtöbben szabadulnak fel a kötelezettség alól. Ez intézkedés teljesen megfelel a jelen tervezet azon intentiójának, mely szerint az előzőket ok és szükség nélkül obiigóban tartani nem engedi. • 96. §-hoz. A 96. czikkben foglalt határozatok nem csak a váltórendszabály, hanem a magyar váltó intézkedésének is megtelelvén, azok bővebb indokolása e helyütt feleslegesnek mutatkozik s elégnek látszik a szóban levő czikk azon intézkedésére renectálni, mely szerint a váltóbirtokos a kamatokat, költségeket és a provisiot akkor is követelheti, ha keresetét egyedül az elfogadó, illetőleg a kibocsátó ellen intézi. Ez intézkedést teljesen igazolja azon körülmény, hogy a jelen tervezet ép agy, mint minden európai váltótörvény, a váltóbirtokosnak a keresetre nézve szabad választási jogot enged; úgyde ha e jog a váltóbirtokosnak megadatik, akkor a következetesség azt hozza magával, hogy azon tételeket, melyeket az összes kötelezettek ellen felszámíthatna, az esetben is követelhesse, ha szabad választási jogával élve, a kötelezettek közül csak az egyiket támadja meg. Egyébiránt a gyakorlatban nem is tétetett nehézség a kérdéses felszámítás ellen; az majd minden nap előfordul, miért is annak törvényesitését alaposan ellenezni nem is lehetne. 97. §-hoz. A forgatmányos, ki a váltót beváltja, e tényével nem szünteti meg a váltói obligatiót, mely eltérőleg a köztörvényi obligatiótól, a fizetés tényével eo ipso megszűntnek nem tekinthető; ellenkezőleg a forgató a fizetés által a váltó tulajdonát szerzi meg s jogot nyer a váltókövetelés érvényesítésére a főkötelezettek, tehát az elfogadó, illetőleg a kibocsátó s azon subsidiarius adósok ellen, kik a váltóigéret bevallása mellett in eventum garantiát vállaltak. Valamint a lejárat előtt a hátirat a tulajdonjog megszerzési módját képezi, ugy a fizetés a lejárat után jogczim, a váltó isméti megszerzésére; mert a forgató, ki czélt nem ért, a váltót kifizeti, kötelezettséget teljesít ugyan, de e tényével váltóbirtokossá lesz, kinek e minőségében saját előzői felelősök. Ily szempontból tekintve a forgató által teljesített fizetést, mulhatlanul szükséges megállapítani azon követelést, melyet a fizető forgató saját előzői ellen támaszthat. Ez történik a tervezet 97. czikkében, mely lényegileg nem csak a k. n. váltórendszabálynak, hanem váltótörvényünk intézkedésének is megfelel, miért is egyes részeiben bővebb indokolást nem tesz szükségessé. 98. §-hoz. A k. n. váltórendszabály 52. czikke egy nem teljes intézkedést tartalmaz, a mennyiben csak az esetre szól, ha a viszkereset belföldről külföldre intéztetik, de megoldatlanul hagyja a kérdést oly esetben, midőn a viszkereset külföldről belföldre intéztetik; pedig az utóbbi esetben sokkal több foganattal bírhat a törvény intézkedése, mert arra nézve, hogy a külföldre intézett viszkeresetnél az ott megengedett magasabb tételek, idegenek által felszámithatók-e, első sorban a külföldi törvény határozata irányadó. E mellett a k. n. váltórendszabály intézkedése a viszonosságnak sem felel meg; mert nem engedi meg a külföldi viszkeresőnek, hogy ez az általa kiegyenlített maga-