Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.

Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat

150 56. szám. mely a többszörös ajánlatokra nézve irányadóul szolgál. De mi történjék az esetre, ha a most érintett átalános szabály meg nem tartatik? Kell-e ily esetben valakit és mily joghátrány nyal sújtani? A tervezet 72. czikkének második bekezdése e tekintetben a köz. n váltórendszabályhoz csatlakozva azon közbenjárót sújtja, ki hivatlanul — mert az elsőség nem őt illette — teljesiti a fizetést; sújtja pedig őtet az azok elleni viszkereset elvesztésével, kik a jogosultabb közbenjárók részéről ajánlott fizetés által a kötelezettség alól felszabadultak volna. És ezen intézkedés nem csak a legtermészetesebb, de egyszersmind a legigazságosabb is; mert a váltóbirtokos, kinek a jelen tervezet egészen független állást jelöl ki, nem lehet hivatva a váltókapcsolatban álló személyek érdekéről gondoskodni; neki jogában áll a fizetést a lejáratkor követelni s azt, ha felajánltatik, bárkitől származzék is, elfogadni tartozik; őt a váltó tartalma a közbenjárás keresésére nem kötelezi, tehát nem kötelezheti arra sem, hogy az ajánlalok előnyeit vagy hátrányait vizsgálja. A váltóbirtokos jogi állásával, a váltóforgalom czéljával teljesen ellenkeznék tehát, ha a váltóbirtokos azért, mert az ajánlatok előnyeit vagy hátrányait nem vizsgálta; joghátránynyal sújtatnék. Miután annak, ki váltót névbecsülésből fogad el, esetleg a fizetésre el kell készülve lenni; miután továbbá a pénzszerzés sok esetben kiadásokkal járhat — jogos és méltányos, hogy a névbecsülő elfogadó, ki a fizetést azért nem teljesítheti, mert a váltó akár az intézvónyezett, akár egy más közbenjáró által lett kifizetve, bizonyos kárpótlásban részesüljön. E kárpótlás, miután a tervezet a fizető részére visszkereset esetében 13°j„ váltódijt biztosit, a dolog természete szerint másban, mint a most érintett provisióban nem állhat. Hogy e provisiót a tervezet a fizetőre rójja, abban találja indokolását, hogy a fizetőt lehet egyedül annak tekinteni, ki a névbecsülőt meggátolta; ő egyedül okozója a keletkezett kiadásoknak, — jogos és méltányos tehát, hogy azok viselésével ő sujtassék. 74. §-hoz, Valamint a váltó kellékei nem puszta formalitások, hanem oly alkatrészei magának a váltóügyletnek, melyeknek hiánya az ügylet érvénytelenségét vonja maga után, — ugy az óvást jogi természeténél fogva nem lehet pusztán okiratnak, a nem teljesitett meghagyás bizonyitekanak tekinteni. Az óvás jogi természetét tekintve, az mint a viszkereset alaki feltétele jelentkezik, mely nélkül viszkeresetet képzelni nem lehet. Igaz, hogy külső alakjára nézve, az óvás oly okirat, melylyel azon körülmény, hogy a váltó honorálva nem lett, igazoltatik; lényegében azonban mindig azon cselekmény marad, melynek megtörténte nélkül a fizetési igéret beváltásának megtagadását jogosan feltételezni nem lehet. Ha a fizetési meghagyásnak elég nem tétetik, a váltóüzletben zavar áll be; e zavar azonban bekövetkezettnek csak akkor tekinthető,—jogokat harmadik személyek ellenében csak akkor állapithat meg, ha tény által igazoltatik; ily tényként jelenkezik a váltóüzletben az óvás, melyet az előadottaknál fogva jogosan lehet a viszkereset nélkülözhetlen feltételéül kijelölni. A váltójogi praxisban gyakran vita tárgyává tétetett azon kérdés; tartozik-e a váltóbirtokos a készfizetési viszkereset czéljából óvással élni akkor is, ha az óvatolandó személy iejárat előtt csőd alá került? A némethoni fő- és legfőbb törvényszékek azonban e kérdést oly egyöntetűséggel döntötték el, mikép ma már mindenki tisztában van az iránt, hogy a váltóbirtokos az óvás kivétele alól magát az érintett esetben sem tekintheti felmentettnek. Igaz, hogy oly esetben, midőn pl. az elfogadó csőd alá került — miután a csődtörvény szerint átalában sem a bukott, sem a tömeggondnok nem fizethet — egész biztonsággal lehet állítani, hogy a váltó beváltatni nem fog, hogy tehát a bemutatás és óvás már a priori sikertelennes mutatkozik; a viszkeresetnél azonban nem is a bemutatásnak el- vagy elnemérhető czélja, hanem a kellő időben nem történt fizetés tényleges igazolása iöhet csak figyelembe; e tekintetben egészen közönyös az, hogy a fizetés az elfogadó akaratjától vagy tehetetlensége miatt maradt-e el, s hogy ez utóbbi a fizetés megszüntetésére vagy csőd nyitására vezetett-e vagy sem. Ha az óvás — miként ez mindenütt van — a viszkereset mel-