Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat
142 56. szám. a mellett, hogy teljesen jogosultnak tekinthető, még szükségesnek is mutatkozik, mert sok ferde magyarázatnak veendi elejét. , 53. és 54. §-hoz. A látra szóló váltóknak, melyekkel a tetszésre kiállittottak, teljesen egyenlők, jogi sajátsága abban áll, hogy a váltóbirtokos azokat, a törvény által kijelölt határidőn éelől, tetszése szerint bármikor bemutathatja s hogy azok a bemutatással azonnal lejártaknak tekintendők. A tervezet 53. czikkének e részbeni intézkedése annyira ismeretes és annyira átalános, miszerint annak bővebb indokolása egészen feleslegesnek mutatkozik. • Már az átalános indokolásban érintetett, miszerint a magyar váltótörvény nem tartalmaz intézkedést a lejárat mikénti kiszámítására nézve, ha a fizetési határidő a lát vagy kelet után számítandó napokban, hetekben vagy hónapokban van kifejezve. E hiányt pótolja a tervezet 54. ozikke, mely a közönséges n. váltórendszabályhoz csatlakozva, határozza meg a lejárat mikénti kiszámítását és bővebb indokolást már azért sem kívánhat, mert nemcsak hogy a dolog természetének teljesen megfelel, hanem az idézett többi európai törvények e részbeni hiányos intézkedései felett kétségtelenül elsőséget érdemel. E mellett nem lehetett a jelen tervezet szerkesztésénél azon körülményt sem szem elől téveszteni, hogy a kérdéses számítási módot a kereskedelmi törvény tervezete is elfogadta, • mi már magábanvéve is elég ok arra, hogy a váltórendszabály szóban levő határozatai, a jelen tervezetbe felvétessenek. 55. §-hoz. . Azon okok, melyek a 39. czikkben foglalt határozatoknak a magyar váltótörvényből történt átvételét igazolják, az 55. czikkre is teljes mértékben alkalmazhatók lévén, e helyütt az ujabb indokolás mellőzésével elégnek látszik a 39. ez. indokolására utalni. 56. §-hoz. Az 56. czikkben foglalt intézkedés azon feltevésből indul ki, hogy a felek oly esetben, midőn a kelet utánra szóló váltó oly országban állíttatik ki, melyben az ó-időszámitás divatozik s nem említtetik meg világosan, hogy az uj időszámítás vétetett alapul, az ó-időszámitásra voltak tekintettel, ehhez képest az ily váltónál ha az belföldön fizetendő, a lejáratot az uj időszámítás szerint állapítja meg ugyan, de tekintettel van az ó-időszámitás szerinti keletre: ugyanennek kell történnie akkor is, ha a váltó mindkét időszámitás szerint pl. 1873. január l3 | t lett kiállítva; mert ily esetben is a felek praesumálható szándókának leginkább megfelel az, ha azon időszámitás vétetik alapul, mely a kiállítás helyén rendszerint divatozik. A mi a kérdéses intézkedés czélszerüségét illeti, az nálunk még azért sem jöhet kérdésbe, mert összeköttetéseinknél fogva a kelettel, bíróságaink gyakran jöhetnek azon helyzetbe, hogy az időszámitás szerint kiállított váltók lejárata felett kell határozniuk, mely esetben csak kívánatos lehet az, hogy bíróságaink magában a törvényben biztos támpontot találjanak. 57. §-hoz. Habár az európai törvények egy része s ezek közt az angol törvény is, bizonyos számú napokat tűz ki, melyeknek leteltét a váltóbirtokos bevárni tartozik, mielőtt a váltót törvényes utón érvényesíthetné, mL.d a mellett a jelen tervezetnek a k. n. váltórendszabály e részbeni intézkedését, nem csak a szükséges egyöntetűség végett, hanem azért is el kellett fogadnia, mert a kiméleti napokat saját váltótörvényünk,sem ismeri Igaz, hogy a k. n. váltórendszabály, a váltóbirtokosnak bizonyos időt enged a lejárat után az óvás felvételére ; ez időt azonban a kiméleti napokkal nem lehet azonosítani, mert ezek az adós javára szolgálnak, az óvatolás elhalasztása pedig kizárólag a váltóbirtokosnak engedett kedvezményként jelentkezik, melyre a váltó-adós semmi esetben igényt nem tarthat.
