Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.

Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat

56 szám. 143 58. §-hoz. A k. n, váltórendszabály valamint több más helyen, ugy a 37. ezikkben is a kivételeknél intézkedik, a nélkül, hogy szabályt felállítana. A lipcsei tanácskozmányban tétetett ugyan iditvány az iránt, hogy a váltórendszabályban a fizetés mikénti teljesítése átalában mondassák ki; ez indítvány azonban határozattá nem emeltetett. Hogy azonban az e részbeni intézkedés feleslegesnek nem tekinthető, azt a svéd váltórendszabály s az olasz kereskedelmi törvény idézeti helyei mutatják. E törvények a k. n. váltórendszabály után keletkeztek s habár sok intézkedésben — mi főleg a svéd váltótörvényről mondható — a k. n. váltórendszabályhoz csatlakoznak, annak szóban levő hiányát kiegészítés nélkül nem hagyhatták. E körülményt a jelen tervezet szerkesztésénél figyelmen kívül hagyni már azért sem lehetett, mert az átalános indokolás szerint a k. n. váltórendszabály kiegészítését mint egyik főczélt tűzte ki magának. A mi a második bekezdésben foglalt s a k. n. váltórendszabályból átvett intézkedéseket illeti, azok elfogadását különösen azon körülmény javaihatja, hogy azok mint helyesek és czólszerüek, a kereskedelmi törvény tervezetébe is átvétettek, s részben a magyar váltótörvény 112. §-ban is feltalálhatók. 59. és 60. §§-hoz. A porosz javaslat, mely a k. n. váltórendszabálynak alapul szolgált, 38. §-ában feljogosította ugyan a váltóbirtokost a részletfizetés elfogadására: de erre őtet még az esetben sem kötelezte, ha a váltó csak részben fogadtatott el. Ez intézkedés, mely az akkoriváltótörvényekben nyilvánuló felfogást emelte érvényre, a lipcsei tanácskozmányban elvettetett s a váltórendszabáJy 38. czikke által helyettesittetett. Szükségesnek látszik, hogy a szóban levő intézkedés, melyet a czélba vett egyöntetűség végett a jelen tervezet is átvett, közelebbi vizsgálat tárgyává tétessék annál is inkább, mert az váltótörvényünk e részbeni intézkedésével homlokegyenest ellenkezik. Igaz, hogy a szóban levő intézkedés a német jogtudósok közt nem talál átalános helyeslésre : mind a mellett annak jogosultságát' alig lehet alaposan kétségbe vonni. Eltekintve ugyanis attól, hogy a törvény bizonyos tekintetben inconsequentiát követne el, ha a részbeni elfogadást megengedve, a részletes fizetés elfogadását" egészen a váltóbirtokos önkényétől tenné függővé — a szóban levő intézkedés mellett nem csak azon körülmény harczol, hogy általa a váltóbirtokos jogos igényein sérelem nem történik ; hanem főleg az, hogy a váltókapcsolatban álló személyek súlyosabb felelősségével semmikép sem férne meg, ha a váltóbirtokos a részletes fizetést kénye szerint visszautasíthatná s őket az egész váltóösszeg erejéig megtámadhatná ; valamint a többek részéről ajánlott közbenjárásnál, a törvény nem a váltóbirtokos önkényére bizza az ajánlatok bármelyikének elfogadását, hanem az előzők lehető felszabadulását tartja szem előtt: ugy joggal kötelességévé teheti a váltóbirtokosnak, hogy ez ne utasítson el magától egy oly ajánlatot, mely a mpllett, hogy jogait nem csorbítja, reducálja azok felelősségét, kik váltóigéret beváltásáért subsidiarius kötelezettséget vállaltak. , Igaz, hogy a váltóbirtokos, kivált ha az elfogadás feltétlenül történt, a teljes fizetésre számithat; de ebbeli jogain nem történik sérelem az által, hogy a részletfizetés elfogadására köteleztetik, mert a hátralékos összeget ugyanazon módon követelheti, melyet részére a törvény a fizetés teljes megtagadása esetére kijelöl. A mi a 60. ezikkben foglalt s nagyobbrészt a k. n. váltórendszabályból átvett intézkedéseket illeti, azok a váltó formális természetében találják indokolásukat. A váltó nem pusztán bizonyítási eszköz, hanem alapja magának a váltói kötelezettségnek olyképen, hogy váltó nélkül váltószerződés nem képzelhető ; ebből folyólag' a fizető csak akkor szabadul meg a kötelezettség alól,