Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.

Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat

56. szám. 140 hogy a fizetés végetti bemutatásra vonatkozó szabályokat nem elszórva, hanem együttesen állapítja meg, mi által az egyes intézkedések áttekintése kétségen kivül megkönnyittetik. 51. §-hoz. Hogy a váltó által tett fizetési igéret beváltathassék, mulhatlanul szükséges, miszerint a felszólítás a fizetésre, bemutatás és pedig a kijelölt helyen történjék; a felszólítás megtörténte nélkül nem lehetne jogosan azt állítani, hogy az igéret teljesítve nem lett s miután a fizetés megtagadása csak ugy és akkor állapit meg jogot a további eljárásra, ha semmi sem lett elmulasztva arra nézve, hogy az intózvényezett fizethessen, önként következik, hogy a bemutatásnak azon helyen, a hová a fizetés igértetett, kell megtörténni. De ha a bemutatásnak a kitett fizetési helyen leendő eszközlése jogosan és helyesen megkivántathatik, még inkább meg lehet kívánni azt, hogy a telepitett váltó a telepesnél mutattassék be. Ez intézkedés szüksége és helyessége magából a telepezés természetéből következik; mert az elfogadó illetőleg a kibocsátó ugyanazon viszonyban áll e telepeshez, mint az idegen váltó intezvényezője az intézvényezetthez; valamint az intézvényezo az intezvenyezettet, ugy jelöli ki maga helyett fizetőül az elfogadó, illetőleg a kibocsátó a telepest. — Ugyanazért valamint az intézvényezo csak akkor vonathatik felelősségre, ha intézvényezettje a meghagyásnak eleget nem tesz, ugy az elfogadó, illetőleg a kibocsátó ellen jogosan csak akkor lehet fordulni, ha ezek megbízottja a telepes megbízatásának, a hozzá intézett felszólítás ellenére, eleget nem tett. A valtórendszabályban nem minden akadály nélkül talált alkalmazást azon intézkedés, mely szerint az óvás elmulasztása a telepesnél az elfogadó, illetőleg a kibocsátó elleni váltói kereset elvesztését vonja maga után. Azok, kik ez intézkedés törvényesitósét ellenezték, nézetüket azzal támogatták, hogy a telepezés az intézvényezett, illetőleg a kibocsátó jogviszonyát nem változtatja meg, s a telepitett váltó csak abban különbözik egyéb váltótól, hogy az intézvényezettnek illetve a kibocsátónak megengedi, miszerint teendőit maga és a telepes közt megoszsza, maga fogadván el a váltót és más által fizettetvén azt ki, a telepezés által az intézvényezett, illetőleg a kibocsátó a telepes irányában mindössze meghatalmazási viszonyba lép, mely viszony épen nem indokolhatja azt, hogy a váltóbirtokos azért, mert e viszonyt figyelembe nem véve, a telepesnél nem jelentkezik az elfogadó, illetve a kibocsátó elleni jogait elveszitse. Ennek ellenében azonban, mint ép fentebb említve volt, joggal hozhatni fel, hogy a telepezés által az elfogadó és a kibocsátó a telepeshez azon viszonyba lép, melyben az intézvényezo az intézvényezetthez áll, hogy tehát a váltóbirtokos e viszonyra figyelemmel lenni s jogainak megóvása végett, ugyanazt megtartatni köteles, a mit az intézvényezo irányában teljesíteni tartozik. A telepezés az elfogadó és a kibocsátó viszonyában lényeges változást von maga után, mely abban áll, hogy ezek a telepezés folytán kénytelenek a kiegyenlítendő összegnek a telep helyén leendő kifizetéséről gondoskodni, s ha a váltóbirtokos a telepezésre figyelemmel lenni nem tartoznék, az elfogadó illetőleg a kibocsátó a legjobb esetben is annak a kellemetlenségnek tétetnék ki, hogy a fedezetet kétszeresen kellene készen tartania. Épen ugy mint *az intézvényezo az intezvenyezettet mint olyant jelöli ki, ki által a fizetés teljesítendő, ugy utalja az elfogadó és a kibocsátó a váltóbirtokost a telepezés által arra, hogy a fizetendő összeget lejáratkor a telepesnél vegye fel. Ehhez járul még, hogy ha a telepezés joga az elfogadónak és a kibocsátónak a váltó forgalmi képessége érdekében megadatik, e jog csak akkor nem lesz illusoriussá, ha annak megtartása a váltóbirtokosnak bizonyos joghátrány mellett kötelességévé tétethetik; az elfogadót illetőleg a kibocsátót védő ily joghátrány pedig csak az lehet, ha a váltóbirtokos ép az ezek elleni kereset elvesztésével sujtatik. A most érintett intézkedés mellett alig lehet kétség az iránt, hogy a szóban levő következmény a váltóbirtokost csak ugy sújthatja, ba a váltón telepesként az elfogadó, illetőleg a kibocsátótól különböző személy és telepként az elfogadó, illetve a kibocsátó lakhelyétől különböző hely van kijelölve, hogy tehát oly esetben, midőn a kibocsátó vagy elfogadó, mint telepest maga magát