Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat
56. szám. 129 E tekintetben nem képezhet nehézséget azon körülmény, hogy a váltó üres hátirat mellett nem ritkán csak behajtás végett adatik át valakinek, hogy tehát a birtokos szándéka nem a tulajdon átruházására irányul, mert a váltó formális jellegét minden körülmény közt, az ügylet minden stádiumában megtartja, s a felek esetleges szándéka figyelembe már a<zért sem jöhet, mert ez által oly kifogásokra adatnék alkalom, melyek a váltó rendeltetését teljesen meghiusitanák. Hogy e részben mily nehéz a kellő határokat kijelölni, azt a magyar váltótörvény igazolja, mely az üres hátiratot esak meghatalmazásnak tekinti s 35. §-ában annak kikötését mégis megengedi anélkül, hogy az utólagos kitöltés ellen akkor is, ha a váltó világosan meghatalmazásból lett átadva, érvényes kifogással élni lehetne. Nem szenvedhet tehát kétséget, hogy a k. n. váltórendszabály teljesen eorrect, az ügylet természetének teljesen megfelelő álláspontot foglal el, midőn az üres hátiratot érvényes átruházási módnak, tökéletes hátiratnak tekinti. Hogy a forgató, ki a váltót üres hátirat mellett adja tovább, ezt bizonyos megszorításával is teheti, kétséget már azért sem "szenvedhet, mert a jelen tervezet, miként ez a 31. oz. intézkedéséből kitűnik, e joggal a forgatót általában, tehát,, tekintet nélkül a hátirat minőségére, felruházza. 30. §-hoz. A 30. ez. első bekezdése tulajdonképen csak kiegészitése az előbbeni czikkben foglalt határozatoknak, melyek a tulajdonjog átruházását megállapitják. Ki a váltót üres hátirat mellett szerzi meg, annak jogszerű tulajdonosa lesz, tehát szabadságában áll e minőségét a váltón ki is tüntetniAz üres hátirattal ellátott váltó mindaddig, mig az üres hátirat ki nem töltetik, mint bemutatóra szóló papir forog, melynek tulajdona nem a váltó tartamán, hanem annak tényleges birtokán alapszik. A tulajdonosnak jogában áll az üres hátirat jogi természetét az által megszüntetni, hogy azt saját vagy annak nevével tölti ki, kire a váltót átruházza; vagy azáltal, hogy a váltót egy uj teljes hátirattal tovább forgatja. Mindez sem az üres hátirat természetével, sem annak czéljával nem ellenkezik. Szemben azon szabadsággal, melyet a 30. czikk első bekezdése a váltóbirtokosnak enged, szükségesnek látszott azon határokat kijelölni, melyek közt az üres hátirat kitöltése érvényesen történhetik, mire nézve helyesen csak az üres hátirat jogi természete szolgálhatott irányadóul. Ki váltót üres hátirat mellett ad tovább, épugy mint a teljes hátiratnál, a váltó minden birtokosa irányában felelősséget vállal az elfogadás és kifizetésért, a felelősség azonban csak subsidiarius vagyis azon esetre érvényesíthető, ha azok, kiket a kötelezettség a váltó tartama szerint egyenesen terhel, azt elvállalni vagy teljesíteni vonakodnak; a váltóbirtokos a forgatókat — se részben az európai váltótörvények közt teljes összhangzás létezik — csak azon foltétel mellett támadhatja meg, ha az imént érintett körülményeket óvással igazolja. Az üres hátirat birtokosa tehát a kitöltésnél csak odáig mehet, hogy a hátirat fogalmához szükséges momentumokat kipótolhatja, de nem áll és nem állhat jogában a kitöltést oly módon eszközölni, hogy általa a forgató feltételes kötelezettségét megváltoztassa. Ez főleg akkor történnék, ha a hátirathoz e magjegyzést „óvás nélkül" vagy más oly kifejezést csatolna, mely által a forgató felelősségének jogi természetét egyoldalulag megváltoztatná. A gyakorlat nemcsak Németországban, hanem nálunk is minden kétségen felül helyezte, hogy a törvény e részbeni intézkedései nagyon is elasticusok, hogy azok az alkalmazásban nem ritkán oly értelmezést nyertek, mely a törvényhozó intentiójával homlokegyenest ellenkezett. A 30. czikk második bekezdése mellett * nem leend nehéz a bírónak az oly kitöltés érvényességét elbírálni, mely a teljes hátirat, fogalmához szükséges momentumokon túlmegy; nem leend nehéz a váltóbirtokos jogosultságát a kitöltésre nézve meghatározni s elejét venni azon visszaéléseknek, melyek az érintett eltérés nélkül az üres hátirattal történhetnének. v 17 EEPVH. IROMÁNY. 1875-78 II.