Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.

Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat

56. szám. 125 Azt sem szükséges bővebben hangsúlyozni, hogy a hátirat csak ugy szolgálhat e jogosultság igazolására, ha az a jelen tervezet 34. czikkének megfelel; ha tehát'a birtokos á hátiratok összefüggő és egész ő hozzá lenyúló lánczolatara támaszkodhatik. A legitimatió most érintett neme mellett azonban a tervezet nem zárhatta ki azt sem, hogy a forgatott másodlat birtokosa a jogosultságát az elfogadott példány átvételére más módon is igazolhassa. Hogy e mód miben álljon, azt eleve meghatározni már azért sem volna tanácsos, mert bármily módot jelölne is ki a törvény, azzal előreláthatólag a váltó forgalmi képességét és mozgékonyságát nehezítené meg; mindazon módok tehát, melyek az életben valakit más nevébeni eljárásra feljogosítanak, elégségesek leendenek arra nézve is, hogy az illető elfogadott példány átadását jogosan követelhesse. 23. §-hoz. Valahányszor a másodlatok kényelem-forgathatás végett használtatnak, a váltóügylet folyama egy harmadik személy közreműködését tételezi fel, kit a tervezet a váltórendszabály intézkedéseinek megfelelőleg gondviselőnek nevez. Hogy e gondviselő letéteményesnek vagy meghatalmazottnak tekintessék-e, a dolog érdemére egészen közönyös s a törvény e részben teljesen eleget tesz feladatának, ha a gondviselő jogi állására súlyt nem fektetve, annak egyedül teendőit határozza meg, mint ez a megelőző czikk intézkedésében történik. Azonban habár a váltótörvénynek nem lehet feladata a gondviselő jogi állásának szabatos meghatározása, nem mellőzheti a kellő intézkedéseket az esetre, ha a gondviselő az előbbeni ezikkben megállapított kötelességének bármi okból meg nem felel, ha tehát az elfogadott példányt annak, kit ez a törvény szerint illetne, ki nem adja E tekintetben a magánjog szabványainak megfelelőleg kettős keresetet lehetne adni a másodlat birtokosának, egy részről a rei vindicatiót a gondviselő ellen, és másrészről egyenes jkeresetet a forgatók ellen, az elfogadott példány megszerzését illetőleg; a k. n váltó-rendszabály azonban s éhez csatlakozva a jelen tervezet is, a másodlat birtokosát nem utalja az imént érintett hoszadalmas keresetekre, hanem feljogosítja őtet arra, hogy az elfogadás, illetőleg a kifizetés kieszközlését a kezei közt lévő másodlat alapján megkísérthesse; a mennyiben pedig e lépései siker néjkül maradnak, előzőit az elfogadás- tagadása miatt biztosítási, a fizetés megtagadása miatt pedig készfizetési viszkeresettel megtámadhassa, köteles levén mindegyik esetben óvással igazolni, hogy az elfogadás végett elküldött példány neki át nem adatott, s hogy a kezei közt levő példány alapján az elfogadás, illetőleg a fizetés kieszközölhető nem volt. E mellett magától értetik, hogy a másodlat birtokosa készfizetési viszkeresetet csakis a váltólejáratkor követelhet; mert a jelen tervezet szerint a váltóbirtokos a lejárat előtt, a váltóösszeg kifizetését semmi esetben sem igényelheti. *\ • 24.'§-hoz. A váltó többszörözésének egy másik nemét képezik & másolatok, melyeket nem csak az intézvényező, hanem bárki más is készíthet. A másolatok, melyek rendszerint a forgathatás czéljából készülnek, abban különböznek a másodlatoktól, hogy mig ezek közül minden egyes példány érvényes képviselője a váltóigéretnek, a másolatok csak kapcsolatban az eredetivel képeznek teljes váltólevelet; ehhez képest a másolat alapján sem elfogadást sem fizetést követelni nem lehet. Az utóbbira nézve, miként a 26. czikk intézkedéséből kitűnik, csak azon forgatók tekintetében van kivételnek helye, kiknek eredeti aláírásai a másolaton vannak, A másolatok fontossága főleg abban áll, hogy ezek, ha a váltó forgathatása végett használtatnák, a másodlatot pótolják, mi a váltóbirtokosra nézve különösen akkor lehet kívánatos, ha a 'másodlat megszerzése időveszteséggel vagy sok költséggel járna.