Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.

Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat

126 56. szám. Valamint a másodlatoknál ugy a másolatoknál is szükséges arról gondoskodni, hogy azok birtokosa az eredeti példány hollétéről tudomást szerezhessen, mi az által éretik el, ha az eredeti holléte a másolatra feljegyeztetik. Hogy e kötelesség elmulasztásának váltójogi hatályt tulajdonítani nem lehet, az a 23. czikk indokolásában már kifejtetett. • 25. §.-hoz. A 25. czikkben foglalt intézkedés a másolat rendeltetésében találja indokolását, ha ugyanis a másolat arra szolgál, hogy a váltó forgathatását lehetővé tegye, ugy mulhatlanul szükséges azokat, kiknek eredeti hátiratai a másolaton vannak, épugy felelősekké tenni, mintha, az eredeti váltót forgatták volna, vagyis, hogy irányukban a másolat az eredeti váltó erejével ruháztassák fel. Ezen felül, miután a másolat kapcsolatban az eredetivel teljes váltó-levelet képez, a másolaton levő originális hátiratoknak már azért is teljes joghatályt kell tulajdonítani, mert különben a másolat nem képezhetné kiegészítő részét az eredetinek. 26. §.-hoz. Azon okok, melyek a 24. czikkben foglalt intézkedés igazolására felhozattak, a viszonyok azonosságánál fogva a 26. czikkre is teljes mértékben alkalmazhatók lévén, a felesleges ismétlés helyett, elégnek látszik az érintett czikk indokolására utalni. 27. §.-hoz. A szabad mozoghatás, a vagyonértékek biztos és gyors mobilizálása a kereskedelmi forgalom egyik nélkülözhetetlen feltételét képezi. — Az érték, legyen ez akár váltó, akár más vagyonság .— ha bizonyos kezek közt • mozdulatlanul marad, nem hasznot, hanem veszteséget szerez; csak az érték gyors circulatiója, a kedvező conjecturák felhasználása biztosithat nyereséget. Mig a váltó lejáratáig az eredeti birtokos kezei közt maradt, az a kereskedelmi forgalom közvetítésére psak korlátolt mértékben szolgálhatott, mert lejárat előtt mint fizetési eszköz nem használtathatott; azon időponttól kezdve azonban, midőn a hátirat által mobilizálható lett, midőn a lejárat előtt is fizetések teljesítésére fordíttatott — rendeltetésében ós czéljában lényeges változást szenvedett. Azonfelül azonban, hogy a váltó által képviselt összeg a hátirat segítségével mobilizálva lett, az uj ügylet egyszersmind arra is szolgált, hogy a váltónak fokozottabb értéket, nagyobb garantiát kölcsönözzön; mert minden forgató, ki a kötelezettséget magáról el nem hárítja, az eredeti adósok mellett solidáris kötelezettséget vállal a váltó elfogadásaért és kifizetéséért. A hátirat e kétségtelen fontosságának tulajdonitható azon körülmény, hogy az európai törvényhozások annak szabályozását keletkezése után azonnal átvették a nélkül, hogy e részben a kellő határokat megtartották vagy az uj intézményt mindenben a váltó-forgalom természetének megfelelőleg szabályozták volna; mert nemcsak, hogy kezdetben a váltó többszörös forgatását kizárták, hanem azt átalában csak akkor engedték meg,' ha maga a váltó rendeletre volt kiállítva. E felfogás, mely még a magyar váltótörvényben is — 15. §. a) pont — kifejezést nyert, ujabb időben lényeges módosítást szenvedett, helyt adva azon nézetnek, mely szerint a váltó mint forgalomra szánt papir, külön engedély nélkül is átruházható. A k. n. váltórendszabály, melyhez a tervezet is csatlakozik, a most érintett nézetet feltótlenül érvényre emelte, midőn a váltó forgathatását mint szabályt állitá fel s attól a váltójogi ha-