Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.

Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat

, 110 56. szám. váltótörvények főbb intézkedései közt léteznek. E részben forgalmunk kétségtelen irányát és követelményeit tekintve, elégnek látszik a magyar váltótörvény főbb intézkedéseit a közönséges német valtorendszabálylyal szembe állitani; a többi európai törvények főbb intézkedései már azért is mellőzhetők lévén, mert azok, a mennyiben a közönséges német váltórendszabályhoz . nem csatlakoznak vagy csak igen távolról érdekelnek .bennünket, vagy nem vitális kérdésekben térnek el a váltórendszabály intézkedéseitől. Váltótörvényünk s a közönséges német váltórendszabály intézkedései közt éles ellentét létezik: 1) a szenvedő váltóképességre nézve. A magyar váltótörvény különbséget téve az idegen és saját váltók közt, mig ez utóbbiakat kizárólag a bejegyzett kereskedőkre szorítja, • az első tekintetében szenvedő váltóképességgel egyedül azon teljes korú férfiakat ruházza fel, kik terhes szerződéseket köthetnek; ellenben a köz. n. váltórendszabály szerint szenvedő váltóképessóggel bir mindenki, ki magát szerződések által lekötheti. Ezenfelül a magyar váltótörvény szerint a váltóképesség idegenekre nézve mindig saját honi törvényeik szerint bírálandó meg, ellenben a váltórendszabály értelmében a külföldi, ki magát belföldön kötelezi, tekintet nélkül saját törvényeire felelős, ha őtet a belföldi törvény szerint a váltóképesség megilleti. Ezen ellentétek gyakorlati jelentőségükben sokkal fontosabbak, hogysem a gondos kiegyenlítést ne igényelnék; mert mig pl. a nők ugy Erdélyben mint a társországokban szenvedő váltóképességgel birnak, ilyenre igényt nálunk csak mint bejegyzett kereskedők tarthatnak; mig az Erdélyben s a társországokban kiállított saját váltónál a kibocsátó polgári állása tekintetbe nem jöhet, nálunk a saját váltó csak ugy érvényes, ha bejegyzett kereskedőtől származik; mig nálunk a nemteljes korúak csak mint bejegyzett kereskedők birnak szenvedő váltóképessóggel, Erdélyben és a társországokban e képesség mindazon kiskorúakat megilleti, kik akár korengedély alapján, akár mert önnálló iparüzlettel birnak, terhes szerződések kötésére feljogositvák; végre" mig nálunk a külföldiek bizonyos körülmények közt szenvedő váltóképességgel nem birnak, mert ebbeli képességük saját hazájuk törvényei szerinti elbírálás alá esik, Erdélyben és a társországokban ugyanazok, az ott elvállalt kötelezettségért, váltójogilag felelősek lehetnek. — Lényeges eltérés van továbbá: 2) az elfogadás megtagadásának következményeire nézve; mert mig a magyar váltótörvény szerint az elfogadás teljes vagy részbeni megtagadása, a váltóbirtokost készfizetési viszkeresetre jogosítja fel, a köz. n. váltórendszabály szerint a váltóbirtokos ily esetben csak biztosítást követelhet előzőitől. Ez eltérés a váltókapcsolatban álló oly személyekre nézve, kik a magyar váltótörvény intézkedését nem ismerik, sok esetben kiszámithatlan hátrányokkal járhat. Az erdélyi vagy a külföldi kereskedő, ki egy magyarországi üzlettársára hat hó múlva fizetendő váltót intézvényez, egyáltalán, nincs elkészülve arra, hogy e váltó, lejárata előtt, annak kifizetése végett viszkereset utján megtámadtassák; pedig a magyar váltótörvény szerint — ha az elfogadás megtagadtatik — a viszkereset egyenesen fizetés végett indítható. Az ily időelőtti fizetés a kereskedőt sok esetben oly zavarba hozhatja, mely annak bukását vonja maga után. Eltérés mutatkozik: 3) a névbecsülésre nézve; mert mig a magyar váltótörvény szerint a váltóbirtokos a névbecsülóst, bárkitől tétessék is erre ajánlat, vissza nem utasíthatja, a köz. n. váltórendszabály a váltóbirtokost a nóvbecsülési ajánlat elfogadására nem kényszeríti; a magyar váltótörvény szerint a váltóbirtokos a névbecsülósi elfogadás daczára, biztosítást követelhet előzőitől; ellen- * ben a köz. n. váltórendszabály értelmében a névbecsülési elfogadás biztosításra jogot nem ád a váltóbirtokosnak. Ezen eltérések gyakorlati hátrányai abban mutatkoznak, hogy az előzök a magyar váltótörvény szerint, a kellő formában történt és a váltóbirtokos részéről elfogadott közbenjárás daczára sem szabadulnak meg a zaklatástól, hogy tehát rájuk nézve, az érdekükben tett közbenjárás minden jelentőségét elveszti; a közbenjáró meg akarja óvni valamelyik ügybarátját a visz-