Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat
t 56. szám. . 111 kereset kellemetlenségeitől, a bekövetkezett zavart el akarja hárítani, de belépésével a váltókapcsolatba, ép ennek ellenkezőjét idézi elő. Eltér a magyar váltótörvény a köz. n. váltórendszabálytól: 4) A részletes fizetésre nézve; melyet a váltóbirtokos a köz. n. váltórendszabály szerint, bárkitől származzék is az, vissza nem utasithat, mig ellenben a magyar váltótörvény szerint, a váltóösszeg felén alól ajánlott részletfizetést, az intézvényezettől sem köteles elfogadni; mi magától erthetőleg a váltóforgalom lényeges megnehezítését involválja; s az előzőket ok- és szükség nélküli zaklatásoknak teszi ki. Lényeges következményeiben messze kiható eltérés mutatkozik: 5) A viszkereset feltételeire nézve, melyek közé a magyar váltótörvény az óvás közlését is sorozza, mig ellenben a köz. n. váltórendszabály szerint az óvás közlése a viszkereset nélkülözhetlen feltótelét nem képezi. — Ez eltérés gyakorlati eredményekként jelentkezik egyrészről azon nemzetközileg fontos tény, hogy a külföldön ovatolt váltó alapján, ha az óvás az előzőkkel nem közöltetett, nálunk viszkeresetet indítani nem lehet; másrészről azon felvitázhatlan tény, hogy a váltóbirtokos önkényétől függ a korábbi előzők valamelyikét az obligóból oly hatálylyal kiereszteni; hogy ez a váltóösszeget kifizető későbbi forgató részéről meg nem támadtathatik. — A váltóbirtokosnak oly szabadság engedtetik, melylyel ez mások rovására büntetlenül visszaélhet. Hogy az ily állapot a kereskedelmi forgalomnak csak hátrányára lehet, azt alig szükséges bővebben fejtegetni. Ezt nem egyszer érezték bíróságaink is, melyek a hol csak némileg lehetett, a törvény helytelen intézkedéséből eredő anomáliákat erőszakos interpretatio utján igyekeztek kiegyenlíteni. Végre lényeges eltérés mutatkozik: 6) a viszkereset idejére nézve, melyet a magyar váltótörvény nem indokolható minutiósitással •— 7, 15, 30, 45 és 60 napban, továbbá 2, 3, 6 ós 3 8 hónapban — állapit meg, mig ellenben a köz. n. váltórendszabály a távolsághoz képest 3, 6 és 18 hónapot jelöl ki a viszkereset megindítására. Eltekintve attól, hogy a magyar váltótörvényben foglalt határidők már complicált természetüknél fogva általában sok zavarra adnak alkalmat, e zavar még inkább fokoztatik akkor, ha a viszkereset külföldről indíttatik belföldre; midőn tehát a külföldi váltóbirtokos könnyen jogvesztessé lehet azért, mert váltótörvényünknek complicált viszkereseti határidőit nem ismeri. Ehhez járul még, hogy az érintett határidők, melyekben minden rendszeresség hiányzik, részben, aránytalanul rövidek s a váltóforgalom igényeinek meg nem felelnek. A most elősorolt és dióhéjba szorított elentétekből eredő anomáliákat nem csekély mértékben növeli azon körülmény, hogy váltótörvényünk mig egyrészről szükségtelen minutiákba bocsátkozik, másrészről igen nevezetes kérdéseket teljesen megoldatlanul hagy, minek az a következménye, hogy e kérdések a bíróság felfogásához képest nyernek kétes értékű megoldást. így pl. nincs intézkedés váltótörvényünkben a másodlatok —duplicatumok—jogi természete ós azok mikénti megszerzése, e váltóösszegben mutatkozó eltérések mikénti magyarázata és a kelet vagy lát után fizetendő váltók lejáratának kiszámítására nézve, ha a fizetési •határidő napokban, hetekben vagy hónapokban van kifejezve; nincs továbbá intézkedés az érték mikénti kiszámítására nézve: ha a váltó számolási értékről pl. — sterlingekről — szól; végre nincs intézkedés a fizetési határidő meghosszabbítása s annak jogi következményeire nézve. Az érintett ellentétek ós a most jelzett hiányok következményeikben oly fontosak, mikép váltójogunk helyes reformálásának szükségét és czólszerüségét minden kétségen felül helyezheti. Bármily előszeretettel viseltessünk is meglevő törvényeink iránt, azokat a mennyiben hiányosak vagy materialis fejlődésünket gátolják, ha a müveit nemzetektől elmaradni nem akarunk, a kor kívánalmainak megfelelőleg átalakítanunk, illetőleg ujakkal pótolnunk kell. Önámitás volna egyrészről a kifejtettek után azt hinni, hogy váltótörvényünk, mely keletkezésekor speciális viszonyainknak teljesen megfelelt, a jelenkor színvonalán áll, vagy hogy az kifejlett forgalmunk minden igényeit kielégítheti; sajnálandó szűkkeblűség lenne, másrészről kétségtelen szellemi és anyagi haladásunkat
