Képviselőházi irományok, 1875. I. kötet • 1-48. sz.

Irományszámok - 1875-16. Királyi leirat, melylyel a ház ülései 1875. évi september 19-től november 4-ig elaapoltatnak - 1875-17. Az állandó pénzügyi bizottság átalános jelentése, az 1876. évi államköltségvetésről

17. szám. 65 Ezenfelül a hivatalnokok számának ily reduotiója közgazdászat]' és társadalmi előnynyel is lenne összekötve, a mennyiben megszüntetné vagy legalább tetemesen korlátolná társadalmunk egyik nagy sebét

; az .átalános hivatalvadászatot. Erezzük mi is, hogy az ily gyökeres műtét az államhivatalnokok testén sok önmegtagadással, sok nemes érzelem leküzdésével jár; de tény, hogy a törvény megengedi — az 1848. XXIX. t. ez 1. §. szerint a birák kivételével minden közhivatalnok elmozdítható levén; tény továbbá, hogy az ország szomorú helyzete rá parancsolja a kormányra, hogy e törvényadta joggal éljen. Ámde ugy látszik, miként a jelen kormányban sincs meg a kellő eróly arra, hogy mindig s mindenütt a személyes tekinteteket a közjónak alárendelje. A mi legjobban kiderül épen azon megtakarításokból, melyeket a kormány maga a költségvetésben eszközölni igyekszik. E megtakarítások nagyobbára a dologi kiadásokra szorítkoznak, s nem egyszer épen oly dologi kiadásokra, melyeknek megszorítása egyenesen a c z ó 11 sújtja, melyet az állam bizonyos intézményekkel elérni akar. Jellemző példák erre: a földtani intézet, melynél 2000 frt akként takaríttatott meg, hogy az évkönyv és földtani térképek kiadása elmaradt; tehát a főczól, mely a földtani intézet létokát képezi; a statistikai hivatal, melynél a megtakarítások akként eszközöltetnek, hogy a „Hivatalos statistikai közlemények" megszüntetése, tehát a czél elenyésztetóse hozatik javaslatba; a selmeczi bányász- ós erdészeti akadémia és bányásziskolák, melyeknél „takarékossági szempontból a dologi kiadásoknál, különösen taneszközök beszerzésére kevesebb fog igénybe vétetni." A központi igazgatást illetőleg meg kell még jegyeznünk, hogy tetemes megtakarítások lennének eszközölhetők a ministeriumok kevesbitése ós a tárczák czélszerübb beosztása által. E reform behozatala évek óta hangoztatik a képviselőházban és a sajtóban ; ós mégis ugy látszik, hogy a kormány ennek valósítására nem igen gondol; pedig sohasem volt rá oly kedvező alkalom, mint most, midőn kormány ós pártok oly gyökeres változáson mentek keresztül. A központnál eszközölhető megtakarításokon kivül elősorolhatnánk még számos más tételt, melyeknek költségeit az ügy hátránya nélkül alább lehetne szállítani; de azt hiszszük, a mellékletben részint számokban kifejezett, részint csak jelzettek is bőségesen elegendők annak bebizonyítására, hogy a kormány — habár takarókossági törekvéseit el is ismerjük — nem akar vagy nem képes e törekvéseiben az ország valódi helyzetének színvonalára emelkedni. Nem képeserre még a tisztán b e 1 ü g y i költségeknél sem, a hol ugy szólván csak önmagával kell megküzdenie; de még kevésbé képes rá ott, ahol egy másik kormánynyal áll szemben. Ertjük a közösügyi kiadásokat. Hosszú évi viták s küzdelmek után még a jelen rendszer védői, maga a törvényhozási többség is azon meggyőződésre jutott, hogy merőben lehetetlen államháztartásunkat rendezni, ha a megtakarítások nem terjesztetnek ki a közösügyi költségekre is. Kifejezést adott ennek a képviselőház múlt évi pénzügyi bizottsága az 1875-iki államköltség /etes fölöttt átalános jelentése következő tételében, „A megtakarításoknak ki kell hatni a védelmi kiadásokra és igy a közös költségekre is. Ezen irányban a monarchia védképességének fentartása mellett a fenálló védrendszer alapján is érvényesíteni az ország pénzügyi helyzetéből folyó tekinteteket a törvény által megszabott hatáskörben, a kormánynak és a közösügyek tárgyalására hivatott bizottságnak feladata leend." A törvényhozás ez elvet magáévá tette. És miként felelt meg e feladatnak a közösügyi bizottság? Akkép, hogy a közvélemény nem csekély megütközésére, mondhatni megbotránkozására, az 1876-ik évi közösügyi kiadásokat három és fél millióval emelte. A kormány pedig a helyett, hogy ez ujabb jelentékeny teher elvállalását meggátolni igyekezett volna, mintegy buzdította a bizottságot az által, hogy a pénzügyminister KÉPYH. IROMÁNY. 1875-78. I. 9