Képviselőházi irományok, 1875. I. kötet • 1-48. sz.
Irományszámok - 1875-16. Királyi leirat, melylyel a ház ülései 1875. évi september 19-től november 4-ig elaapoltatnak - 1875-17. Az állandó pénzügyi bizottság átalános jelentése, az 1876. évi államköltségvetésről
64 17. szám. átruházási jog, melyet a kormány magának minden lépten-nyomon megszavaztatni kivan. így például) hogy csak a főbbeket idézzük, virement-ot kér: Az igazságügyminister, a királyi törvényszékek, járásbíróságok és királyi főügyészségek nem csak egyes rovatai, hanem még e különböző czimek között is (L. igazságügyminister előterjesztése 7. lap utolsó kikezdés.) A honvédelmi minister a) a központnál a rovatok közt, b) a kerületi parancsnokságok és a csapatok czimei között. (L. ministeri indokolás 4. láp l-ső kikezdés.) A földm., ipar ós kereskedelmi minister az összes gazdasági tanintézetek költségei között. A pénzügyminister a pénzügyi igazgatóságok és adóhivataloknál (L. indokolás 40. lap.) A virement ily nagy mérvbeni igénybevétele nem fór össze az alkotmányosság fogalmával; mert tág kaput nyit a ministeri önkénynek, a protectiónak, a személyes kedvezményeknek; megnehezíti, sőt néhol lehetetleníti a szigorú ellenőrzést; de főkép azért nem, mert ez nem csak megcsorbítása, hanem egyenes megsemmisítése a budget-jognak, melynek egész ereje, sőt lényege abban rejlik, hogy a ministerek csak arra s csak annyit költhetnek, a mire s a mennyit a törvényhozás megszavaz. E jogról lemondani, egyértelmű az alkotmányos ellenőrzésről való lemondással. Áttérve a költségvetés részleteire, csak néhány adattal kívánjuk indokolni azon állításunkat, hogy a kormány távolról sem ment el a megtakarításokban a lehetőség határáig. S itt első sorban szembeötlenek a központi igazgatás még mindig aránytalan nagy költségei. Igaz, hogy az előbbi ministerium e költséget 230,000 írttal s a jelenlegi megint 135,000 írttal apasztotta. De ez, valamint átalában az összes megtakarítások, legfeljebb csak az előbbeni kormányok megbocsáthatlan pazarlásairól tanúskodnak, de nem egyszersmind a jelen kormányzat szigorú takarékosságáról. így például merőben lehetetlennek tartjuk, hogy ily szerény igényű s még szerényebb helyzetű országban mint Magyarország, ne legyen lehetséges kevesebbel vezetni minden egyes ministeriumot, mint 3—4 ministeri tanácsossal, 10—12 osztálytanácsossal, 10—15 ministeri titkárral, 16—20 fogalmazóval, és 20—30—40 sőt néhol (mint például a földmivelós, ipar és kereskedelmi ministeriumnál) 98-és (mint a pénzügyministeriumnál) 257 számtanácsos, számtiszt és számvevőségi gyakornokkal. ^ Mólyen meg vagyunk győződve, hogy a pénzügyi helyzet komoly számbavétele s mellóktekinteteknek nem engedő kitartó erély mellett lehetséges lenne e roppant hivatalnoki számot a közigazgatás legkisebb kára nélkül tetemesen lejebb szállítani. Az idő rövidsége és a rendelkezésünkre álló adatok nem engedik, hogy e tekintetben minden részletre kiterjedő indítványt tegyünk. Ez oknál fogva minden egyes tárczánál csak a főbb rovatokra terjesztettük ki figyelmünket és csak ott hozunk javaslatba megtakarításokat, hol a kiadások nagysága ugy szólván szembeszökő. (Lásd: Melléklet.) Igaz, hogy az általunk javaslatba hozott megtakarítások végeredményben nem lennének mind tiszta megtakarítások, minthogy az elbocsájtandó hivatalnokok között lennének kétségtelenül számosan, kik jogos igényt támaszthatnának nyugdíjra vagy végkielégítésre. Kétséget nem szenved mindazonáltal, hogy még e körülmény számbavételével is tetemes összeg fogna a kincstár javára megtakarittatni; kétséget nem szenved, továbbá az sem, hogy kiválasztván ekként a hivatalnoki kar javát az, administratio is javulna. Másrészről azonban mulhatlanul szükségesnek tartjuk, ugy a hivatalnokok, mint a közigazgatás érdekében, hogy a közhivatalnokok állása törvény által kellőleg biztosittassék. Kevés de jó és biztos állású államhivatalnok sokkal jobban biztosítaná a közigazgatás rendes menetét, mint egy a ministeri önkénynek átengedett nagy hivatalnoksereg.
