Képviselőházi irományok, 1875. I. kötet • 1-48. sz.

Irományszámok - 1875-16. Királyi leirat, melylyel a ház ülései 1875. évi september 19-től november 4-ig elaapoltatnak - 1875-17. Az állandó pénzügyi bizottság átalános jelentése, az 1876. évi államköltségvetésről

17. szám. *|. alatti melléklet a 17. sz. irományhoz. Különvélemény az 1876-ik évi államköltségvetés tárgyában. Alólirottak, mint a pénzügyi bizottság tagjai, gondos vizsgálat alá véve a kormány által előterjesztett államköltségvetési előirányzatot, készséggel elismerjük, mikép az, a múlt évek efőirányzataihoz képest nevezetes haladást jelez a megtakarítások terén. Ugy szintén nem vonjuk kétségbe a kormány és a pénzügyi bizottság azon kiindulási pontjának helyességét sem, miszerint az államháztartás megzavart egyensúlyának helyreálllitása, csakis a kiadások megszorítása s a jövedelmek fokozása által eszközölhető. Ámde az előirányzat szükségleti rószénekgondos áttanulmányozása után nem ismerhetjük el azt, hogy a kormány a megtakarításokban tényleg elment volna azon határig, a meddig azt az állam elutasithatlan követelményei engedik s melyet az ország pénzügyi helyzete vógzetszerüleg elébe szab; annál kevésbé, minthogy egészen érintetlen hagyá a kormányzat azon ágait, melyeknél a legnagyobb megtakarítások lennének elérhetők. Valamint másfelől sajnálattal kellé tapasztalnunk az előirányzat fedezeti részében mily egyoldalú, hogy ne mondjuk ferde értelmezést ád a kormány a jövedelemfokozás fogalmának; melyet folytonos adófelemelés által vél elérhetőnek, meg nem gondolva, hogy ez bizonyos határon túlhajtva, okvetlenül az ország közgazdászati hanyatlására vezet. Lehetetlen volt továbbá ugy az 1876-ik óv mérlegében előállandó hiány, valamint annak fedezeti módja megállapításánál ugy a kormány, mint a pénzügyi bizottság részéről a reális alap, az őszinteség hiányát nem észlelnünk. E különböző felfogás és e sajnos tapasztalatok ösztönöztek minket arra, sőt kötelességünkké tevék, a pénzügyi bizottság többségétől eltérő véleményünket tiszteletteljesen a képviselőház elé terjeszteni s annak fontolóra vételét kérni. • I. Szükséglet. Mielőtt az előirányzat e részének némely egyes pontját kiemelnők, lehetetlen egész átalánosságban rá nem utalnunk, mennyire nehezíti a pénzügyi bizottság munkálkodását azon körülmény, hogy a koimány nem terjesztette elő a költségvetéssel egyidejűleg azon úgynevezett reform-törvényjavaslatokat, melyek szerinte igen nevezetes megtakarításokat idézendnek elő jövőre ugy a központi kormányzatban, mint a közigazgatás különböző ágaiban. E körülménynek tulajdonítandó nagy részben, hogy a pénzügyi bizottság munkálata, kellő tájékozás hiányában, oly csekély eredményt tüntet, fel. Majdnem mindegyik nagyobb levonásnál, mely javaslatba hozatott, az illető minister ráutalt a küszöbön levő „uj rendszerre," a melynél fogva a megtámadott rovatok vagy tételek ugy is gyökeres változáson fognak keresztül menni. S igy törtónt, hogy számos oly kiadás, melynek apaszthatóságáról maga a pénzügyi bizottság többsége is meg vala győződve, még is megmaradt eredeti összegében az „uj rendszer" reménye fejében. Ez eljárás, mely már átalában a budget-jog szempontjából sem helyeselhető, minden tárczánál ismétlődve a tárgyalás alatt levő egész költségvetésre az ideiglenesség bélyegét süti. Még egy más, ennél sokkal sulyosobb körülményre kell figyelmeztetnünk, melynek nyomai, csekély kivétellel, az egész" költségvetésen végig húzódnak, s ez: a v i r e m e n t, vagyis a költség-