Képviselőházi irományok, 1875. I. kötet • 1-48. sz.

Irományszámok - 1875-12. Simonyi Ernő és társai válaszfelirati javaslata

30 12. szám. székéről tartotta szükségesnek bennünket arra figyelmeztetni, hogy Magyarország tekintélye, hitele, sőt maga.állami létele van koezkán: nem tennénk eleget sem Hazánk, sem Felséged iránt tartozó kötelességünknek, ha mint a nemzet képviselői Felséged felelős kormányától az ország nagy bajainak orvoslására, pénz- és hitelügyeink rendezésére ozélzó intézkedésekről kellő felvilágosítást nem követelnénk. Igenis Felséges ur! mi élénken érezzük és mély fájdalommal látjuk hazánknak romlását s azt első sorban az 1867. évben létrejött államrendezésnek, továbbá az ország kormányán egymást azóta felváltott ministerek rósz kormányzásának és gazdálkodásának tuladonitjuk. Azon közjogi törvények, melyek a szent István koronájához tartozó országokat és tartományokat közösen érdeklő viszonyok szabályozása tárgyában az 1867. évben alkottattak, lehetetlenné teszik az ország állami létének megszilárdulását, szellemi ós anyagi jólétének felvirágozását. Ezen törvények által országunk az állami lét nélkülözhetlen kellékeitől fosztatott meg. A nemzet csak akkor érezheti jogait, szabadságát és a jólét fejlődhetését biztonságban, ha törvényhozása Felséged szentesítésének hozzájárulásával idegen beavatkozás nélkül intézheti minden ügyeit. — Már pedig tagadhatatlan az, hogy a delegatio, a közös ministerium, a közös hadsereg intézményei Magyarország törvényhozásának ezen önrendelkezési jogát s igy az ország állami önállóságát és törvényes függetlenségét mélyen sértik és csorbitják, a mennyiben idegeneknek is engednek befolyást ezen főfontosságu ügyek intézésébe. Ismerve az ország jövedelmi forrásait, fontolóra véve azon sajnos körülményt, hogy hazánk a keresztyén czivilisatio védelmében és a nemzeti létért századokon át folytatott nehéz küzdelmei közt a fejlődésben hátra maradt, meg vagyunk győződve a felől, hogy nem képes elviselni azon terheket, melyeket az 1867-iki országgyűlés ezen közjogi törvények által elvállalt, ha nem akar a minden anyagi és szellemi fejlődós előmozditására szükséges eszközök alkalmazásáról, minden hasznos beruházásról s igy a polgárosodás nagy ozélja felé haladásról lemondani. Az 1867-ki törvényeknek ilyen hatásához járulván még azon fonák kormányzati rendszer, meiy tévesztett irányban s a nemzet geniusával ellentótben vezettetett, valamint azon rósz, minden okszerű számítást mellőző, minden józan előrelátást nélkülöző pazar gazdálkodás, melyet Felséged kormánya a lefolyt évek alatt követett, hazánk a kétségbeesésig szomorú állapotba s az anyagi és szellemi végromlás határáig sodortatott. v Állami pénzügyeink, melyek 1868-ban, midőn azoknak kezelését a magyar felelős ministerium átvette, még rendezetteknek voltak mondhatók, a mennyiben az ország jövedelmei az állam kiadásainak fedezésére elegendők voltak, ma már, bár az akkor 100 millióra menő tiszta jövedelem 50 millióval szaporodott, nemcsak nem elegendők költségeink fedezésére, hanem évenkint egy nevezetes, 30 milliót meghaladó hiányt mutatnak fel, melynek fedezése már évek óta nagy részben csak roppant uzsora-kamatok fizetésével csinált uj adósságok által eszközölhető. Miután a pazar gazdálkodás és a minden rendszer és meggondolás nélkül vezetett pénzügyi kezelés az állam pénztárait kiürítette s az állam fizetés-képtelensége naponként fenyegetőbbé vált, a kormány és az országgyűlés többsége folytonos adóemeléshez ós az adók kiméletlen behajlásához folyamodott, de az ország pénzügyi bajain segíteni az óriási szükséglettel szemben ezen eszközök is elégteleneknek bizonyultak be. Hozzájárulván ehhez több évi rósz termés, mely földművelő országban a polgárok fŐjövedelmót, sőt a nemzeti vagyon alapját érzékenyen csökkenti, hozzájárulván továbbá az 1873. év tavaszán páratlan mérvben felmerült pénzválság, mely nálunk önálló hitel- és hitelintézetek hiányában állandóvá lett: beállott az átalános pénztelenség és a polgárok kimerültsége, tág tért nyitván a mértéktelen uzsorának, mely a leggondosabb földmivelőt s iparost is uzsorások kezébe juttatván, oly adósságokba bonyolította, melyektől menekülni képtelen.