Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.
Irományszámok - 1872-1031. Az együttes pénzügyi és vasuti bizottságnak jelentése, a keleti vasut ügyében
72 1031. SZÁM. gek között különbözet . . 9.124.279 frt 30 krt tenne, mely összeg elvonatott rendeltetésétől, t. i. a vasút építésétől; holott ezen absolut nyeremény az angol-osztrák bankot csak a pálya teljes kiépítése után illette volna. Megemlittetik ama kérvényekben még az is, hogy az angol-osztrák bank mindjárt az épités kezdetén befizettette az építési tőke 5 /<j részét azon czéllal, hogy azon nagy tőkét magának kamatoztassa ; holott az időközi kamatok az építési tőkéből lettek levonva, világos ellenére a párisi szerződés 4. §-ának, mely szerint azokat Warringnak kellett volna fizetni. A bizottság az igazgatótanács idevonatkozó válaszaival is foglalkozván, constatálja, hogy azok némelyike az angol-osztrák bank álláspontját foglalja el, mint pl. a papírok értékesítése kérdésénél, s a befizetési és elszámolási eljárásnál (1. II. csoport 13. lap) pedig ma már tisztában lehetne arra nézve, hogy vájjon azon sajátságos számadás, mely szerint 48 ezüstforint 58 papír frtba vétetik, a 80 ezüstforint pedig csak 69 frtba, mert az egyik bár be volt fizetve s elszámolandó volt, a másik pedig még követeltetett, elfogadható-e a társaságra nézve vagy sem ? Az igazgatótanács válaszához ad 14 (II. csoport 81. lap) mellékelve van az angol-osztrák bank 1869. deczember 9-éről kelt levele, melyben a papírok értékesítésére és a társaság terheinek elkönyvelésére nézve nyilatkozik. Ezen levélben a kötvények és részvények után befolyt összeget 17,874.676 frt 60 krra teszi; az időközi kamatokra pedig levon 3,360,000 frtot, mely összeg a levél szerint a társaság terhére íratott Ez tehát igazolni látszik az időközi kamatokra vonatkozólag a kérvényező részvényesek fentebb idézett állítását. A bizottság figyelemreméltónak találta az angol-osztrák banknak 1869. május 29-éről keltezett levelét is (1. II. csoport ad 52; 149. lap,) melyben megemlíti, hogy Warring azon jogát, mely szerint a kikötött árakat letéve, mindenkor átvehet papirokat, igénybevéve a franco-osztrák banknak 15,000.000 névértékű elsőbbségi kötvényt adott el, és a franco-bank a kikötött 74°/ 0-ot fizeti; továbbá pedig azt mondja az anglo-bank, hogy: „ezen kimutatás a magyar ministeriumot megnyugtathatja aziránt, hogy a pálya kiépítéséhez szükséges tőkék biztosítva vannak" (1. 150. lap) stb. Ezen kijelentés szerint tehát az anglo-osztrák bank, ugy látszik, nemcsak arra volt kötelezve, hogy minden kibocsátott kötvény után a névérték 74%-át s minden részvény után a névérték 64%-át elszámolja, tehát ha a névérték ezüst volt, ezüstben; de kötelezve volt a tőke-alapnak hű és pontos kezelését a társaság javára is eszközölni. Egyébiránt azon eset, mely szerint pénzbeszerző-bankok az emissiónál elért nyereségből, sőt sajátjukból is hozzájárultak az építési hiány fedezéséhez sem állana egyedül Ausztria-Magyarország vasútépítésének történetében, mert köztudomás szerint csak a közel múltban is volt rá eset, a midőn egy a birodalom két részét összekötő pályánál, melynél a bekövetkezett építési nehézségek folytán, az építési tőke elégtelennek bizonyult, a papírok emissiójából befolyt nyereményt (2V 2 millió forintot) az illető pénzbeszerző-intézet visszafizetni késznek nyilatkozott azon esetben, ha a két kormány hasonló összeggel kész a vállalat támogatásához járulni. Egy más esetben, jelesen a magyar nyugoti vasútnál pedig hírlapok szerint a pénzbeszerző-intézetek az építésnél beállott hiányt egész 1,600.000 frtig sajátjukból fedezték. A 3-ik főmomentum, melyre a bizottság tanácskozásai alkalmával súlyt fektetett, azon kérdésben nyert kifejezést, hogy: „ Miként eszközöltetett a munkák végrehajtása ? *
