Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.
Irományszámok - 1872-1031. Az együttes pénzügyi és vasuti bizottságnak jelentése, a keleti vasut ügyében
ÍŐ3Í. SZÁM. 73 Ezen kérdésnek azon nagy összegekkel szemben, melyeket e vasút épitése felemésztett, meg van a maga jogosultsága. Ennek végére járni szükséges volna, mert a bizottság a kihallgatások és több adóktól ugy látja, hogy azon összegekre az igazgató-tanács részéről kellő figyelem nem fordíttatott. Az igazgató-tanács a munka-kimutatások felülvizsgálása és utalványozása alkalmával csupán a munkák mennyiségét vette számba, kellő tekintet nélkül a munkák minőségére. Ezt állítják Thommen és Hollán válaszaikban, ezt látszik bizonyítani a többek között egy, Bocskay igazgató-tanácsos, Lehmann főmérnök és Bottlik társulati igazgató által a nagyvárad-kolozsvári vonalszakasz építéséről beadott jelentés is, mely az 50. számú válasz mellékletében (1. II. csoport 143. lap) feltalálható. Egyik megvizsgálandó főmomentumnak találta továbbá a bizottság az építésre gyakorolt főfelügyelet és ellenőrzési eljárást. Ezen momentum keretébe tartozik a már előbb formulázott 4. és 5. kérdés, úgymint: 4. „Megtartatott-e a kereseti kimutatások utalványozása körül a kellő óvatosság? és 5. Történtek-e hibák és mulasztások az igazgató-tanács eljárásában? 11 Az igazgató-tanács által gyakorolt felügyelet és ellenőrzés feletti tájékozásra elég alkalmat nyújtottak a II. csoportban adott válaszok. Kétségtelen, hogy az első hiba az volt, melyet az igazgató-tanács még alakulása előtt követett el, t. i., hogy a párisi szerződéseket feltétlenül elfogadta, ezáltal magát a mint fenjeleztetett, mintegy kötött kezekkel átadta az angol-osztrák banknak és Warring fővállalkozónak. A bizottság azt sem hagyhatja megjegyzés nélkül, hogy miután a párisi szerződések nyilván azon hitben, hogy a kormány azokat észrevétel nélkül hagyni nem fogja, minden megjegyzés nélkül terjesztettek fel: az igazgatótanács nem sürgette a kormány válaszát. Maga azon körülmény, melyről az V. csoport 7. válaszánál (1. 7. lap) tétetik említés, hogy a már vállalkozóvá lett engedélyes Warring hozta ajánlatba az igazgató-tanács tagjait, a szerepek megszavazására mutat, mert a vállalkozó ellenőrzésére az igazgató-tanács volt hivatva, ha pedig a miként megtörtént, a vállalkozó alakította az igazgatótanácsot, akkor azon ellenőrzés illusoriussá vált. Az igazgató-tanács, miként válaszaiból kivehető, a teljesített munkák utánmérését a helyszínén pontosan nem eszközöltette, az utalványozások pedig csupán számszerű átvizsgálás után, hivatkozással a főmérnök felülvizsgálatára, történtek. Hogy pedig a főmérnök mily kevéssé volt alkalmas pontos, szakszerű és lelkiismeretes vizsgálódásra, az kitűnt a már előbb említett azon jelentésből, melyet Bottlik és Bocskay hozzájárulásával a nagyvárad-kolozsvári pályaszakaszról benyújtott. De nem is várhatott egyebet az igazgató-tanács, mert hiszen, a főmérnök Warring javaslatára neveztetett ki, neki köszönhette állását, a minthogy később épen a Warring kedvéért el is lett bocsátva. Nagyon könnyen feltehető tehát, hogy mint a fővállalkozó embere, hajlandó lehetett munkakimutatásait alapos vizsgálat nélkül utalványozásra ajánlani. Sok alkalmat nyújthatott a visszaélésre azon körülmény is, hogy tényleg, készfizetés mellett végrehajtott munkák és szállítások után az utalványozások névleges összegekben történtek ; így tehát minden nagyobb tételnél szükségképen átszámítások is előfordultak. A bizottság kiemelendőnek tartja nemkülönben azt, hogy az igazgató-tanács, midőn Warringet szerződésszegőnek nyilvánította s vele előbb márcziusban, később 1871. júniusban az egyezséget meg is kötötte, a közgyűlés összehívása nélkül, az egyezség alapjául szolgálható s Warring által teljesített építések felvételét és a szállítások összeírását saját közegeivel nem eszközöltette. Általában az látszik az adatokból, hogy az egész ellenőrzési eljárásnál fonák rendszer követtetett, mert a Warring ellenőrzésére az ő saját embere lett használva, a társaság mérnöki közegeit RÉPVH, IBOMÁNT. 1872 — 75. xxrv, 10
