Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.

Irományszámok - 1872-1031. Az együttes pénzügyi és vasuti bizottságnak jelentése, a keleti vasut ügyében

66 1031. SZÁM. 3. Mellőzhetlennek tartja végre a vizsgáló bizottság, hogy a párisi szerződésekre vonatkozólag némelyeket elmondjon. A párisi szerződés, valamint az annak kiegészitő részét képező fizetési szabályzat (Bordereau regulateur), mint már emlitetett, Parisban 1868. deczember 16—17-én Warring Károly, mint a keleti vaspálya engedélyese és Mayer Károly, mint az anglo-osztrák bank alelnöke közt köttetett. Ezen szerződés szerint az engedélyes Warring Károly az engedélyt a bécsi anglo-osztrák bankra ruházta; Warring megszűnt engedélyes lenni, és átváltozik fővállalkozóvá, s mint ilyennek, a 2. §. szerint az egész .... 75,053.750 forint építési tőke rendelkezésére bocsáttatik s az érték felemlitésénél, daczára annak, hogy a törvény világosan ezüstre szól, ezen szó kihagyatik. (1. és 2. §.) Az 5. §-ban a vállalkozók részére előre nagy összegek biztosittatnak s a társaság köteleztetik, hogy a munka kimutatásokat a beterjesztés után 15 nap alatt Warringnek utalványozza. A 11. §-ban az igazgatótanács részéről az épités kivitelébe való eredményes beavatkozás igen megnehezittetik. A 15. §-ban az anglo-osztrák bank kötelezi magát, hogy a jelen szerződést az igazgatótanács és a részvényesek által elfogadtatja. A Bordereau regulateur (fizetési szabályzat) 1. §-a megállapítja, hogy Warring testvérek részvényeket és kötvényeket előzőleg bizonyos árkelet mellett átvehessenek. A 3. §. a pályát előre bizonyos szakaszokra fel- és azok között az építési tőkét szétosztja. A 6. meghatározza, hogy a társulat főmérnökét a vállalkozó egyetértésével nevezheti ki. A bizottságok figyelmét különösen a párisi szerződés 11. és 15. §-ai s a Bordereau regulateur 3. és 6. §-t vették igénybe. A 11. §. szerint a társulatnak joga leend az építési munkálatok felett korlátlan ellenőrzést gyakorolni a nélkül, hogy annak kiviféléié bármikép is joga lenne beavat kőzni, s a többi. A 15. §. szerint kötelezi magát az anglo-osztrák bank, hogy a párisi szerződést az ig. tan. és a társaság első részvényeseivel elfogadtatja s mihelyt a társaság megalakul, az ang.-osztr.bank felelőssége megszűnik. Ehhez magyarázat alig kell. Teremtetett egy igazgatótanács lényegesen megszorított működési körrel és befolyással és a felelősség roppant súlyával. Ugy látszik, hogy e két szakasz elfogadása volt a bekövetkezett bajok főforrása, mert a társulatra nézve előállott azon szomorú állapot, hogy az ig. tanács kezei megkötve lévén, mindig a kormány beavatkozását várta, ennek pedig nem állott hivatásában minden alkalommal beavatkozni s ugyanazért a szükséges intézkedések elmaradtak. A fizetési szabályzat 3. §-a, a mely önkényüleg, hibásan osztotta fel az épitési szakaszok között az épitési tőkét, még pedig ugy a könnyebb mint a nehezebb szakaszokat tekintet nélkül az épités nehézségeire, mértföldenként egyenlően dotálva alkalmasint azon előre elhatározott szándékból, hogy az aránylag magasan dotált könnyű szakaszokat részben kiépíti, a nehezeket pedig kiépittetlenül otthagyja, a mint az később meg is történt. A 6. §-ban döntő befolyás adatott a vállalkozónak a társulati főmérnök, az őt ellenőrző közeg kinevezésére; mi által a társulat legelső, szakavatott emberének működése lett megbénítva. A párisi szerződések az ig. tanács jegyzőkönyveivel együtt 1869. márczius 20-án lettek a nevezett tanács részéről minden megjegyzés nélkül a közi. ministeriumnak felterjesztve. Az említett ministerium ezeket szabályszerű tárgyalás végett márczius 25-én egy példányban megküldötte a pénzügyministeriumnak azon megjegyzéssel, hogy szakközegeinek véleményes jelentést utóbb átteendi, egy példányban pedig kiadta a vasutépitészeti igazgatóságnak véleményes jelentéstétel végett.