Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.

Irományszámok - 1872-1030. A zárszámadási bizottság jelentése a vasuti kölcsönről

48 1030. SZÁM. 1030. szám. A zárszámadási bizottság I e n t é s e, a yasuti kölcsönről. Az 1867: XIII. törvényczikk által felhatalmaztatott a ministerium „hogy vasutak és csatornák építésére valóságos értékben hatvan millió ezüst-forintnyi vagy 150 millió franknyi kölcsönt létesítsen 50 évre 4,650.000 ezüstforint, vagyis 11,625.000 franknyi évi járadék kötelezése mellett," Hogy e törvény mikénti foganatosítását helyesen megítélhessük, szükségesnek tartja a bizottság mindenekelőtt azon körülményeket jelezni, melyek e törvényczikk alkotását megelőzték. Szükségesnek ismertetvén ugyanis a tervezett vasutak és csatornák létesítésére megkívántató pénz megszerzéséről gondoskodni, — a ministerium már 1867. évi július 2-án a képviselőház és a főrendiház határozataival felhatalmazást nyert arra, hogy a kölcsönre nézve lehető legczélszerübb módon s kedvező feltételek mellett szerződhessék, és a kötött szerződést jóváhagyás és beczikkelyezés végett az e czélra akkor azonnal egybehívandó országgyűlés elé terjeszsze. Ennek folytán Lónyay Menyhért akkori pénzügyminister báró Haber Mór frankfurti bankárral Budán 1867. augusztus hó 23-án a fentemiitett kölcsön létesítése iránt egyezményre lépett, mely egyezmény Haberre nézve az utóbb nevezett napon (augusztns 23-án) a magyar kormányra nézve pedig csak akkor és azon esetre vált jogérvényessé, ha ezen szerződés ő cs. s kir. ap. felsége és az országgyűlés részéről 1867. október hó l-ig jóváhagyatik. A pénzügyminister indítván} a folytán a kérdéses szerződés feltételeinek megvizsgálására a képviselőház részéről 1867. október l-jén egy 15-ös bizottságnak kiküldetése elhatároztatván, a következő napon a bizottság meg is választatott, mely e tárgybani jelentését a háznak október 7-én bemutatta és a kölcsön felvételét tárgyazó ministeri törvényjavaslatot elfogadás végett ajánlotta. Ezen törvényjavaslat a képviselőház által október 12-én, a főrendiház által pedig október 14-én tényleg elfogadtatván, ugyané hó 18-án szentesítést nyert. Ezek előrebocsátása után áttérve a szóban lévő egyezmény egyes pontjaira, itt kiemelendőnek véli a bizottság, hogy e szerződés szerint: 1) Báró Haber Mór köteles volt legkésőbb két év alatt 1867. november 1-től kezdve — 12 egyenlő két hónapos részletekben — 40 millió ezüst-forintot (5. §.), vagy ha az összes kölcsönnek megfelelő kötvények aláírás általi elhelyezését eszközli, — mire a szerződés második pontja (2. §.) szerint jogosítva volt, 60 millió ezüst-forintot a fentebbi naptól a fizetés napjáig számítandó 7V2% kamattal együtt — Parisban a magyar kormánynak készpénzben vagy váltókban rendelkezésére bocsátani (5. §.) 2) A magyar kormány ellenben kötelezve volt a kibocsátandó 85,125.600 o. é. ezüstforintról szóló kötelezvénynek kétharmad részét (56,750.400 ezüstforint névértékben illetőleg ha b. Haber a 2. §-ban kikötött jogával élni kivan, az egész 85,125.6 00 ezüstforint névértékében), átadni, mihelyt a vasúti kölcsönre vonatkozó egyezmény ő felsége és az országgyűlés által elfogadtatott (5. §.) • J e