Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.
Irományszámok - 1872-1051. A zárszámadási bizottság jelentése, a nyugdíjakról
2Ö2 1051. SZÁM. A vizsgálatlan nyugdijak összege alábbszállott ugyan, de még 1873-ik év végénél is 173.111 frt 85 kr nagy összeget mutat, mint ezt az államszéknek a ministerelnökhez 1874. évi október 2-ról átküldött jelentéséhez kapcsolt ama kimutatások előtüntetik, melyeket a ministerelnök 1875-ik évben a ministertanács észrevételeivel együtt a képviselőházhoz beterjesztett a képviselőház pedig előleges vizsgálat végett a zárszámadási bizottságnak kiadatott. Nem lehet megemlítés nélkül hagyni azon körülményt, hogy 1873-ik év folyamán a magy. kir. erdészetnél 259. tétel alatt együtt 58.326 frt 17 krt tevő összegben oly nyugdijak, özvegyi ellátások, árvanevelési pótlékok, napi ellátási és kegydijak kerültek elő, melyek még az 1872-ik évi kimutatásban sem voltak felvehetők. Lehetlen megjegyzés nélkül hagyni azon körülményt is hogy ténylegesen igen gyakorta fizettetnek nyugdijak oly egyének részére is, kik számára a nyugdijak nem a magyar felelős ministerium életbelépte előtt, de azután és a magy. kir. felelős ministerium által lettek megállapítva és folyóvá téve, a nélkül, hogy az ezekre vonatkozó irományok, az illető ministeriuinok részéről az állami számszékkel közöltettek s ez által azok az 1870: XVIII. törvényczikk 20. §-ában gyökeredző joga s kötelme értelmében a nyugdíjazási szabályokkal összehasonlíthatók lettek volna. Ily esetekkel főleg az 1871-ik évről beterjesztett kimutatásokban s főleg a pénzügyministeri tárczánál találkozunk, hol csupán a nagyját említve a vezető pénzügyi hatóságoknál és adófelügyelőségeknél több mint 50 egyénnek 36.000 irtot meghaladó évi nyugdíj összege; az adóhivataloknál 36 egyénnek 16.000 frtot meghaladó összege megvizsgálható nem volt, a miatt, mert bár ezen nyugdijakat már a magyar ministerium állapította meg, azon okmányokat, melyek alapján a folyósításnak történnie kellett, az állami számvevőszékkel közleni elmulasztotta. Ily példákkal, habár csekély mértékben találkozunk az 1872-ik, sőt még az 1873-ik évben tett utalványozásoknál is. A ministerium annak okául, hogy az illető okmányok nem mind küldettek meg az állami számvevőszéknek, azt hozza fel, a mit a számszék maga is elismer: „hogy a kormánynak kettőzött tevékenysége sem volt elegendő az oly különböző jogczimek alatt és hatóságok által kiállított s nagyrészt nem is a hazai levéltárakban feltalálható ügyiratoknak napfényre hozatalára. Az 1867-ik évi márczius 10-ke előtt folyósított utalványok tekintetében ezen okot. el lehetne fogadni mentségül azon esetben, hogy ha a ministerium csupán az állami számvevőszéknek 1871. évi június 15-én 250. szám alatt kelt megkereséséig, amaz ügyiratok napfényre hozatalára hivatalba léptének napjától fogva kötelezve, sőt a képviselőháznak 1868-ik évi deczember 5-én 3002. szám alatt hozott határozata által arra világosan is utasítva nem lett volna. A ministerium által tett utalványozások tekintetében pedig ily valami nem hogy mentségül, de még csak okul sem fogadható el. Mert lehetetlen, hogy kellő alap nélkül, és igy teljes megkivántatóságban összeállított okiratok hiányában alkotmányos felelős ministerium bárki részére nyugdijakat állapítson meg és tegyen folyóvá, különösen nem vehető figyelembe ily ok az állami számvevőszék felállítása után, mert hiszen a már fentebb felhívott 1870: XVIII. törvényczikk 20-ik §-a ennek teszi kötelességévé, hogy őrködjék a nyugdíj-szabályzatok megtartása felett. Ugy, de ezen őrködés lehetetlenné válik az illető okiratok közlése nélkül. Eme megjegyzésekhez járul még az is, a mit hallgatással mellőznünk szinte nem szabad, hogy az 1873-ik évi nyugdíj-jegyzék R) 17-ik (étel alatti kimutatásának 291-jk tételéhez kapcsolt számszéki észrevétel szerint, a vallás- és közoktatási ministerium a tanárokat illetőleg nem az •/. alatt
