Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.
Irományszámok - 1872-1051. A zárszámadási bizottság jelentése, a nyugdíjakról
1051. SZÁM. 203 mellékelt 1866-ik évi deczember 9-ről kelt legfelsőbb rendelet szabványai szerint, hanem egy a vallásos közoktatási ministerium által 1870. évi 10.374. szám alatt kiadott és ő felségének 1870. évi május 10-ről kelt legfelsőbb elhatározásával ellátott uj nyugdíj-szabályzat alapján szokta megállapítani és folyóvá tenni a nyugdijakat. Felesleges figyelmébe hozni a tisztelt" képviselőháznak, miképeu a vallás- és közoktatásügyi ministeriumnak ezen szabályzata homlokegyenest ellentétben áll a képviselőház 1868-ik évi deczember 5-éu 2002. szám alatt hozott ama határozatával, mely a nyugdíjügy szabályozására nézve a ministeriumot egy állandó nyugdíj-normálé iránti javaslat beterjesztésére hivta fel. A törvényhozás egyik faktorának a képviselő- és felsőháznak hozzájárulása nélkül, sőt annak elkerülésével nemcsak egyes, de az összes ministeriumnak sem volt joga uj nyugdíj-szabályokat kibocsátani. Azon körülmény, hogy a vallás- és közoktatási ministerium által készített uj nyugdíjszabályzatot ő felsége jóváhagyta, arra jogosította fel a nevezett ministeriumot, hogy oly értelmű törvényjavaslatot terjeszszen a képviselőház elé, de arra, hogy azt a fent felhívott 1868 ik évi 3002. szám alatt határozatnak figyelmen kivül helyezése mellett végre is hajtsa, távolról sem hatalmazhatta fel. Ha vizsgáljuk immár az állami számvevőszék által 1871., 1872. és 1873. évekről szerkesztett nyugdij-kimutatásokat, találjuk, hogy a számszék a ministerium által rendelkezésére bocsátott okiratokat, melyek a nyugdíjra igényt tartók jogosultságának és nyugdíj mérvének megállapítására alapul szolgálnak, gondosan átvizsgálta és minden egyénre nézve külön hasábokon kitüntette. 1. A hivatalnok utolsó szolgálati minőségét. 2. Azt, hogy hány oly évet töltött közszolgálatban, melyek nyugdíjra jogosultságot adnak és igy a nyugdíj-kiszabásnál beszámitandók, hány évet pedig olyat, melyek nyugdíjra nem jogosítanak, tehát a melyeket a nyugdíj -kiszabásnál beszámítani nem lehet. 3. Utolsó beszámítható évi fizetését vagy illetményét. 4. A nyugalmaztatás évét. 5. Azt, hogy ő felsége legfőbb elhatározása folytán-e avagy az illető hatóságok határozatával állapíttatott-e meg és mely összegben a nyugdíj. 6. Mely összeg járna az 1848. előtti szabályok szerint. 7. Mely összeg járna az 1866. évi szabályok alapján, 8. Mennyivel több engedélyeztetett az 1848. évi szabályokhoz képest, 9. Mennyivel több adatott az 1866-ik évi szabályzathoz képest. Mielőtt tovább mennénk, helyén találjuk megjegyezni, hogy az 1848. előtti és 1866-iki évi nyugdíj szabályok között nem a jogosultság alapjaira, hanem a nyugdijösszeg mennyiségére nézve van tetemes különbség. Az utóbbi t. i. lényegesen kedvezőbb a nyugdíjasra nézve. Mert míg az 1848. előtti szabályok szerint a nyugalmazott nyerte nyugdíj gyanánt utolsó beszámítható illetményének : 10 évet meghaladó szolgálat után egy harmadát, 25 évet haladó szolgálat után felét, teljesen betöltött 40 évvel két harmadát, negyven év után teljes fizetést : addig az 1866-ik évi szabályok szerint : 10—-15 befejezett szolgálati év múlva a fizetés 1 /3-val 3/ » » » /8 » 5/„ » J> » '8 » 6/„ » » » '8 » n » » /8 » 26* 15—20 » 20—25 n 25 — 30 !) 30—35 » 35—40 n
