Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.
Irományszámok - 1872-1050. Az állam és egyház közti viszony rendezése ügyében kiküldött bizottságnak jelentése, a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat tárgyában
1050. SZÁM. 185 E három szempont volt irányadó a javaslat mindazon határozatainak megállapításánál, melyek a vallásfelekezetek irányában tiltó vagy korlátozó rendeleteket foglalnak magukban, és ezen határozatok sehol sem tartalmazzák a vallási hitnek, vagy az ennek körében mozgó tulajdonképeni egyházi életnek megszorítását, hanem részint olyan ügyekre vonatkoznak, melyeknek jogi avagy politikai következései vannak, részint pedig azon korlátokat törekednek kimutatni, melyek a vallási és politikai életet a dolog természete szerint elválasztják, s az egyházak, melyeken, ha túllépnének, már az állam körébe avatkoznának. Egy szóval, ép oly mértékben igyekeztünk biztosítani a nemzet állami és polgári szabadságát az egyházi testületekkel szemben, mint viszont a hitnek s vallási életnek szabadságát a politikai uralom beavatkozása ellen. 5. Ámde a fentebb előadott elveket hazánkban egyszerre és valamennyi hitfelekezet irányában, nemcsak egyenlő mérvben, hanem egyszersmind egyformán érvényesíteni, ha az állam hatalmával kivihető volna is, czélravezető semmi esetre sem lenne. A már eddig is törvényesen létező hitfelekezeteknek mind a társadalomban meggyökerezett hagyományos intézményeik, s ez intézmények alapelvi mind külső viszonyaik, mind az állammal sok százados történeti alakulásokban kiképződött összeköttetéseik oly lényegesen különböznek egymástól, — továbbá ezen különleges sajátságaik oly sokféle szálakkal, s oly mélyen fűződnek a nemzet egyéb viszonyaiba és az állam érdekeihez, hogy ha mindezen sajátlagosságokat egyszerre megszüntetni, és az államnak valamennyi a római katholika, a görög-keleti és a különböző protestáns egyházak, a zsidók, sőt még a jövőben keletkező felekezetek irányában egyforma jogviszonyát akarnánk megállapítani, ily eljárás a helyett, hogy a szabadságot megnyugtatná, biztosítaná és a viszonyokat rendezné, inkább ép ugy megzavarná az állam érdekeit, mint megzavarná maguknak a hitfelekezeteknek életét s egymáshoz való békés viszonyát. A lényegesen egyenetlen tényezőknek, egyenetlen erőknek s eltérő irányzatnak külsőleg is egyenlő, azaz egyforma jogviszony alá helyezése, vagy épen erőszakolása, a gyakorlatba a legnagyobb egyenlőtlenséget, sőt egyik vagy másik irányban a szabadság veszélyeztetését eredményezné. Azonban ily irányú gyökeres átalakításokra már azért sincs a jelen ügyben szükség, mert az ország minden polgárának és valamennyi már létező, vagy ezentúl keletkezendő hitfelekezetnek vallási teljes szabadságát s hite gyakorlatában való egyenjogúságát megadhatjuk, a nélkül, hogy akár a görög-keleti s a protestáns egyházaknak törvényeinkben eddig biztosított önkormányzatát kellene megszüntetnünk, akár ezen, meg a római s görög-kath. egyházaknak az állammal eddig kifejtett viszonyát az előjogok megszüntetésén kívül is lényegesen változtatnunk kellene. Ennélfogva a bizottság javaslatának megállapításában a lehető legnagyobb kímélettel járt el a törvényesen bevett egyházak fenálló intézményei iránt, s ezekre az általunk benyújtott javaslat határozatai csakis annyiban hatnak módosítókig, a mennyiben azt a megváltozott viszonyok s a vallásszabadságnak általánosan kiterjesztése elkerülhetlenné teszik. Ugyanezen okokból volt kénytelen a bizottság felvenni az 5. §-ban azon intézkedést, a mely szerint az államnak a róm. és görög-kath. egyházak iránt eddig gyakorlott jogai továbbra is fentartatnak, mig ezen egyházak szintén az önkormányzat alapján nem szervezkednek, s eziránt a törvényhozás külön törvénynyel nem intézkedik. Ezen intézkedés a nevezett egyházaknak az állammal szoros összeköttetésükben századokon át kifejlett viszonyaiknál fogva elkerülheti énül szükséges mindaddig, mig .az egyházak önmaguk nem helyezkednek oly alapra, mint a melyen az állam a többi vallásfelekezeteknek is teljes önkormányzatot engedhetett. És ezen esetben is ezen egyházaknak az állammal való szövevényes jogviszonyait külön törvénynyel kellend újra rendezni. KÉPVH. IEOMÁNY. 1872 75. XXIV. 24
