Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.
Irományszámok - 1872-1050. Az állam és egyház közti viszony rendezése ügyében kiküldött bizottságnak jelentése, a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat tárgyában
1050. SZÁM. 181 Ez nem csupán azon elveknek logikai következése, melyekre a magyar állam ujabb institutiói helyeztettek, hanem a gyakorlati szükségnek is követelménye. — Ugyanis hazánkban már jelenleg több százezerre megy azok létszáma, kik magukat keresztyényekül vallják, de bevett vallásfelekezetek egyikéhez sem akarnak tartozni, s kik ennélfogva vallási, különösen egyházi életükben vagy törvényeinken kivül s ezek által meg nem engedett állapotban vannak, vagy lelkiismeretükön elkövetett erőszakkal kénytelenek oly hitfelekezetekhez tartozni, melyhez őket hitük s vallási meggyőződésük nem csatolja. — Igaz, e tekintetben az élet annyira túlszárnyalta törvényeinket, hogy ma már, ha valaki törvényeink ellenére a keresztyén vallást elhagyja, vagy be nem vett hitfelekezetekhez csatlakozik, a polgári hatóságok nem kényszeritik a visszatérésre s legfőbb azon méltánytalanságot követik el rajta, hogy továbbra is kötelezik az elhagyott egyház költségeihez járulni. Igaz, hogy ha nem is törvényesen, de tettleg körülbelül életbe lépett hazánkban legalább az egyéni teljes vallásszabadság, a mennyiben a polgári hatóságok senkit sem háborgatnak vallásaért, bármit higyjen is. De másfelől a mellett, hogy a polgárok tettleg igy gyakorlott hitbeli szabadsága is jogilag nem biztosított s inkább csak a hatóságok változható tetszésétől függ: a dolgok ezen állapota a törvények szükséges tekintélyének az állami közrendnek és a közerkötcsiségnek érdekéből is káros. Hátrányos következései annyival inkább érezhetők, mivel az anyakönyvek vezetése és a házasságok kötése a hitfelekezetek kezében van, és mivel nincs oly törvényünk, mely a gyülekezési s társulási jogot, sem oly törvényünk, mely az államnak a vallásfelekezetek iránt a kormány által gyakorlandó főfelügyeleti jogát szabályozná s ez által egyfelől az egyének vallási meggyőződésének szabadságára, másfelől az állam biztonságára nyújtana garantiát. Igaz, hogy a zsidók is, bár a törvény e tekintetben semmi engedélyt nem ad nekik, tettleg úgyszólván korlátlan szabadsággal gyakorolhatják vallásukat. De másrészről a törvény hiánya miatt az állam felügyeleti joga sem gyakorolható irányukban kellőleg. Valóban gyakorlati viszonyainkat tekintve nem csupán az egyének teljesen jogosult lelkiismereti szabadságáért, hanem legalább is oly mérvben az állami rend, biztonság és valamennyi felekezet irányában gyakorlandó felügyelet érdekéből szükséges a vallás általános szabadságát törvénynyel biztosítani s egyszersmind szabályozni. Ezen okoknál fogva, s illetőleg ezen czélból foglalta össze a bizottság véleményes javaslatait egy a „vallásszabadságról" szóló törvényjavaslatban, melyet .|- alatt mellékelve van szerencsénk a t. háznak benyújtani s tárgyalásra ajánlani. A bizottság ezen javaslatban foglalt intézkedések után a törvényhozás legközebbi teendőjéül vélné a véduri jogviszonyon (patronatus) alapuló szolgálmányoknak korszerű szabályozását. A társadalmi, jogi és birtokviszonyok jelen alakulásai s ugy a birtokosokra, mint az illető egyházakra ebből származó inconvenientiák mind sürgetősebben igénylik ezen ügy rendezését. A bizottság utasitotta is egy albizottságát erre vonatkozó javaslatához az előmunkálatokat megtenni, azonban az országgyűlésen közbejött nagyfontosságú események és a tagoknak képviselői egyéb elfoglaltsága miatt működése nem haladhatott anynyira, hogy ezen ma már igen szövevényes tárgyban a tisztelt háznak kész javaslatot terjeszthetne be még ezen országgyűlés alatt. Ezen három nagyfontosságú ügy rendezését véli a bizottság a törvényhozás e téren legsürgősebb teendőjéül. Hogy ezek tisztázása után az egyházak és az állam közötti viszonyok szabályozására, még mit és minő sorrendben kellene tenni, erre véleményt ma annyival kevésbé mondhatunk, mivel ez nagyrészben attól függ, hogy a fent kijelölt kérdéseket a törvényhozás minő irányban és minő mérvben oldja meg.
