Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.

Irományszámok - 1872-1050. Az állam és egyház közti viszony rendezése ügyében kiküldött bizottságnak jelentése, a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat tárgyában

180 1050. SZÁM. Ennélfogva az állam és egyház közötti viszonyok rendezésére véleményadásért kiküldött bizottság azon nézetben van, hogy a kérdéses viszonyok ne együttesen az összes megoldandó kérdéseket magába ölelő egy törvénynyel, hanem fokonként a positiv állapotokat tekintetbe véve, s a gyakorlati szükség szerint rendezendők több egyes oly törvényekkel, melyek mindegyike egyfelől a gyakorlatban legsürgősebb intézkedéseket foglalja magában, s másfelől tervszerűen előkészíti a törvényhozás által kitűzött irányban való tovább fejlődést. így tekinti a bizottság egyik legelső teendőnek oly házassági törvény alkotását, melyben a házasság polgári jogi viszonyai az ország minden lakosára nézve általánosan kötelezőleg szabályoztassanak, és a melyben a családélet jogi alapja az államban egységesen rendeztessék, sértetlenül fenhagyatváu a vallási mumentumnak az illetők hite szerint való érvényesítése. A bizottság ezen ügyben még a múlt 1874. évi június havában benyujtá véleményes jelentését a t. háznak és a jelen alkalommal is az azon jelentésben kifejlett okoknál fogva ismételten kéri, méltóztassék a házassági törvény alkotása iránt minél előbb intézkedni. Akár elvileg, akár a gyakorlati szükséget tekintve, a házassági jogviszonyok szabályozása mellett legsürgősebbnek látja a bizottság a vallás (és pedig bármely vallás) szabadon gyakorolhatásának törvénynyel biztosítását és rendezését. Az 1848: XX. törvónyczikkben az unitara vallás bevett vallásnak nyilvánittatik és a bevett vallások között — legalább elvben — tökéletes jogegyenlőség és viszonosság mondatik ki. Ezen egyenjogúság és viszonosság az 1868 : LIII. törvónyczikkben némely ügyekre vonatkozólag részletesebben állapittatik ugyan meg, de a kimondott jogegyenlőség és a belőle következő vallásszabadság is mind a két törvényben egész mai napig csupán a már 1848-ig törvényesen bevett hitfelekezetekre van szorítva és sem a nemkeresztyényekre, sem a többi keresztyén felekezetekre nem terjedhet ki a törvény értelmében. Mig az állam annyira benső összeköttetésben akart állani bizonyos keresztyén egyházakkal, hogy saját intézményeit is azon illető egyházak elveihez s tanaihoz alkalmazta s ennélfogva a polgári s politikai jogok gyakorlását is csak azon lakosoknak engedte meg, kik azon uralkodó vagy legalább bevett vallások hívei voltak; addig ugy más országokban, mint hazánkban volt jelentősége, (sőt bizonyos szempontból szüksége is) annak, hogy a vallás szabad gyakorlata csak bizonyos, recipiált keresztyén felekezeteknek engedtetett meg. De ma már, midőn a nemzetek az államot egészen önálló, saját jogi és erkölcsi elvein alapuló, legfelsőbb ethikai intézményüknek tekintik, midőn a már ezen úgynevezett jogállamokban a törvényhozások s a kormányok bármely vallási elvektől függetlenül rendezik a polgári életet; és midőn másfelől a politikai jogokkal biró polgárok az egyéni szabadság alapján is megakadályoaatlanul csatlakozhatnak a legkülönfélébb vallásokhoz : ma a dolgok ily állásában sem nem indokolható, sem fenn nem tartható azon állapot, melyben a vallás szabad gyakorlata csak bizonyos bevett vallásokra szorítkozzék. Hogy a magyar törvényhozás is az államot minden hitfelekezeti vagy vallási színezettel ment önálló intézményül akarja tekinteni: bizonyítja ezt azon ténye is, hogy a zsidókat, kik nem keresztyények, a politikai s polgári jogok gyakorlására 1867-ben a keresztyényekkel egyenlően jogosítottaknak nyilvánitá Ámde ekkor mivel indokolhatjuk azt, hogy az öt bevett keresztyén felekezeten kivül levő többi keresztyény felekezeteknek még nincs szabad vallásgyakorlat engedve? mivel indokolható, hogy a zsidók politikailag a keresztyényekkel egyenjogúak, vallásilag pedig még ma is csak eltűrtek, s ugyszólva törvényen kivül állanak. Az 1848: XX. törvényczikkben a bevett hitfelekezetekre kimondott vallásszabadság és viszonosság tehát kiterjesztendő bármely vallásuakra nézve.