Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.
Irományszámok - 1872-1044. Törvényjavaslat az első magyar gácsországi vasut állami biztositékának felemelése és az 1873. évi XXIII. törvényczikk 3. §-ának módositása tárgyában
142 1044. SZÁM. az osztrák vonalra . „ . . . 2,913.225 frt az alagút összköltsége 3,788.072 „ melyből esik a magyar részre 2,691.174 „ osztrák részre 1,096.898 „ Előirányozva volt az alagutra magyar részről . . . . . . 168.000 „ osztrák részről . 294.500 „ összesen . 462.500 frt maradt tehát a mindkét kormány részéről elvileg elfogadott közös segélyezés alapjául 3,325.572 „ A cs. kir. kormánjTiyal megindított tárgyalások folytatása előtt, azonban szemközt a többi vasutaknál is mindinkább napfényre került pénügyi zavarokkal, megfontolandónak találta a ministerium, hogy a most emiitett szempontból a közös üzlet alá eső e. m.-gácsországi, magyar-nyugoti és kassaoderbergi vaspályák egy egészen különálló oly csoportozatot képeznek, mely teljesen azonos elbánást, névszerint pedig a cs. kir. kormánynyal egyetértőleges eljárást igényel. Minthogy pedig a m.-nyugoti vasút építési ügyei, melynél az építési vállalat bukása folytán hasonló nehézségek merültek fel, ugyancsak a hitelintézet közbejöttével az állam minden terheltetése nélkül voltak lebonyolíthatók, a fentebb emiitett irányban még csak a kassa-oderbergi vasutat kellett szemügyre venni, melynél azon körülmény forgott fenn, hogy az építési vállalat részére egyezségi utón megszavazott 4,600.000 frt kárpótlás fedezetéül, a társulat az állam ellen kárpótlási igényt támasztott, s azt a magyar kormány némi részben figyelembe veendőnek találta, ellenben az osztrák kormány ez iránt tárgyalásba bocsátkozni nem volt hajlandó. A mondottak folytán a kassa-oderbergi és e m.-gácsországi vaspályák esetei közt teljes analógia mutatkozván, nem késett a ministerium erre a viszonosság követelményére a cs. kir. kormányt figyelmeztetni, minélfogva a tárgyalások folytatásának feltételéül köttetett ki, hogy a kassaoderbergi vasút kielégítése is közös feladatnak tekintessék. E feltétel kitűzése az osztrák kormánynyal huzainosb tárgyalásra adott alkalmat, melylyel párhuzamosan, csakhogy a fentebbi kikötésből folyó jogfeutartással, az e. m.-gácsországi vasútra vonatkozó tárgyalások véglegesen a következő módon lebouyolittattak. Egyrészt ugyanis a végleg megállapítandó segélyezési összegnek a két kormány közti felosztási kulcsára nézve azon megállapodás jött létre, miszerint az alapul vett alaguti többköltséget mindkét állam egyenlő részben biztosítsa, mi annyival inkább elfogadhatónak látszott, mert mint a fentebbiekből kitetszik, a magyar alagutrész nem csak jelentékenyen hosszabb az osztráknál, hanem a segélyezési czirnül elfogadott vis major is jóformán a magyar részen merült fel, s e mellett az osztrák kormány az ottani vonal garantiájának 47.500 frtról 50.000 frtra történt felemelése által a társulatot máris 632.600 frt névleges segélyösszegben részesítette. Másrészt azonban az alagút időközben teljesen kiépülvén, a tényleges költségek helyesbítését annyival kevésbé lehetett figyelmen kívül hagyni, minthogy a helyesbités esetére a hitelintézet elállott azon a 2,500.000 frt megajánlásához korábban kötött feltételtől, hogy a szelvények sértetlensége minden körülmények közt biztosittassék, s az uj czimletek kibocsátásánál, melyre nézve különben az eredeti czimleteknél elért 68°/ 0 árfolyam fogadtatott el, netán elérendő hasznot is felajánlotta. Ennek folytán a segélyezési összeg 3,600.000 frt tényleges, illetőleg 5,294.000 frt névleges értékben a két állam által külön-külön elvállalandó garantia-emelés pedig a törlesztési hányaddal együtt az egész magyar vonalra 139.836 o. é. ezüstforintban, s az osztrák vonalra nézve ugyananynyiban állapíttatott meg, mi által az időközben 7,652,633 forintra emelkedett építési hiánylat, a fentebbi 3,600.000 frt és a hitelintézet által felajánlott 2,500.000 frt levonásával 1,451.633 frtra olvadna le.
